Az az élénk érdeklődés, melyet művészeink és közönségünk a modern éremművészet* iránt tanúsítanak, kell, hogy művészettörténeti irodalmunk terén is váltson ki hasonló irányú törekvéseket és mozgalmat. A közönség nemcsak gyönyörködni akar, hanem isme­ retei közé rendszeresen be is akarja illeszteni azt, amiben esztétikai örömét lelte. Azonban a modern magyar éremművészet összefoglaló történetét megírni, az adott viszonyok közt, nagyon nehéz és hálátlan feladat. A 93 esztendő, melyre jelen dolgozat visszanyúlik, - 1817-től, mikor Ferenczy első érmét készítette, egészen mai napig - két főrészre oszt­ ható. A múltra, mely 1896-ig terjed s a jelenre 1906-tól napjainkig. A múltnak van némi irodalma, azonban még itt is nagyon sok a tennivaló. Amint látni fogjuk, vannak érmeink, sőt éremsorozataink, melyeknek szerzőit nem ismerjük. Itt még szorgos munkára van szükségünk. Stíluskritikával s egykorú levelezések, újságok felkutatásával kell az ismeretlen szerzőket kikutatnunk. Fáradságos munka, de kultúránk érdekében való. Számos, eddig alig vagy éppen nem ismert régi magyar érem és plakett lappang még magánkézben; ezeknek fölkutatása és összeírása is mulhatlanul szükséges. Továbbá: magyar éremművészetünk régibb időszakának történetéből ki kell küszö­ bölnünk a belé nem tartozó elemeket. Nem szabad azt a módszert követnünk, hogy magyar­ nak tekintsük a bevándorolt művészt is, de a külföldre kiszakadt magyar embert is. Itt nem szabad formai szempontok után indulnunk. A magyarországi születés nem elégséges arra, hogy valakit a magyar művészek közé sorozzunk, épp oly kevéssé, mint az, hogyha valaki néhány évig egy magyar pénzverőben működött. Az összes szempontok szigorú mérlegelésével kell megállapítanunk, magyar művész-e valaki és határvonalat kell húznunk a magyar érmek és a csupán magyar vonatkozású érmek között. Éremművészetünk elég erős arra, hogy ne a sovinizmus, hanem az objektivitás szemüvegével tekintsünk rá. Ami a jelent illeti, a magyar érem- és plakettművészet pár év óta erős virágzásnak indult. És a jelen mindig kalleidoszkopszerűen változó. A jelenről írt történelem mindig hiányos, kiegészítésre szoruló, rendszertelen, aminthogy nem is lehet másféle. Ugyanez áll azokra az összegezésekre nézve is, melyekben a fejezetek végén egy-egy művész mun­ kásságát (oeuvre-jét) igyekszem összeállítani. -- Ám, ha hiányosak is ezek az összeállí­ tások, fontosságukat mind a művész, mind a gyűjtő szempontjából nem szükséges bőveb­ ben magyaráznom. A tárgyalás módját illetőleg kétrendbeli nehézséggel is találkoztam. Nagyon csábító lett volna u. i. a modern plakettőr mintájára az anyagot széles, hatásos síkokban bemutatnom, mellőznöm a jelentéktelenebb, kevésbé érdekes részeket, vagyis csupán csak a fejlődés vázolására szorítkoznom. Azonban nem ez volt a feladat, amelyre vállalkoztam. Az érmet kedvelő és gyűjtő közönség érdekéből indultam ki és ha kimerítő monográfiát nem is sikerült nyújtanom, legalább ráakartam mutatni minden jelenségre, amely művészeti vagy művelődés- történeti vonatkozásánál fogva e témával kapcsolatban fontossággal bír. Természetesen olyan dolgokkal, melyeknek a művészethez vagy kultúrtörténethez semmi közük sincs, nem foglalkoztam. Másfelől azonban a részleteknél, így különösen egy-egy mester munkásságá­ nak összeállításánál, fájdalommal kellett mellőznöm az anyag numizmatikai leírását. Ez ugyanis csak esztendők munkája után lenne lehetséges, ha ugyan a maga teljességében egyáltalában lehetséges, amennyiben sok mű már nem hozzáférhető és így pontosan le nem írható. A numizmatikai leírást tehát mellőznöm kellett; a legfontosabb adatokat, u. m. az érmek anyagára, készítésének módjára és évére vonatkozó adatokat azonban megtalálja az olvasó. Mindezen szempontok mérlegelésével csupán kísérletnek tekintem dolgozatomat; kísér­ letnek a modern magyar érmészet történetének megírására és a modern művészi magyar érem és plakett nagy nyilvántartási könyvének összeállítására. Ha valaki dolgozatom vala­ mely hézagát kitölti, mindenesetre nagy szolgálatot tesz az ügynek, melynek én is szol­ gálni kívántam. Ami munkám szerkezetét illeti, először a kezdeményezés korát tárgyalom, mely az 1849-ki szomorú esztendővel záródik le. Az 1850. év, melynél - önkényes számítással - a modern művészet kezdetét szokás számítani, nálunk természetes határul kínálkozik annál a teljes művészeti pangásnál fogva, mely az abszolutizmus éveiben nálunk beállt. Ez az idő, az utána következő kísérletezésekkel együtt, 1896-ig, az átmenet ideje, melyről a második fejezet szól. A következő fejezetben tárgyalom a tulajdonképeni modern érem- és plakettművészet megalapítását: Beck Ö. Fülöp és Telcs Ede művészetét, akik után külön-külön fejezetben szólok napjaink fiatal művészeiről. A fejezetek végén találja az olvasó egy egy művész munkásságának összeállítását. Forrásaim tekintetében - különösen mai korunkat illetőleg - nagyrészt az adatoknak közvetlen beszerzésére voltam utalva. Felhasználtam ezenkívül Gohl Ödön dr.-nak több- rendbeli cikkét és munkáját, Ráth György monográfiáját az éremről, Meller Simon dr.-nak Ferenczy Istvánról írott könyvét, Elek Arthurnak a Művészet -ben megjelent dolgozatát, a Numizmatikai Közlöny nek, a Magyar Iparművészet-nek és a Művészet -nek anyagát, vala­ mint a budapesti művészeti kiállítások katalógusainak, ezek közt Csányi Károlynak az Érem­ kedvelők 1907-ki kiállításról szerkesztett katalógusa anyagát. Külön köszönettel tartozom Gohl Ödön dr. úrnak, ki a Nemzeti Múzeum éremtárát számos ízben bocsátotta szakszerű felvilágosítások kíséretében rendelkezésemre, Beck Ö. Fülöp, Rampacher Pál dr., Peregrinyi János dr. és Reisner József uraknak, kik adatokkal támogattak, végül mindazon” művész uraknak, kik saját munkálkodásukat illetőleg nyújtottak nekem felvilágosítást.

I. A kezdeményezés kora. (1817- 1849)

(Történelmi visszapillantás. - Ferenczy István. - Az Árpádházi vezéreket és királyokat ábrázoló érmek. - Hunyadi János érmei. - Fruman A. - Rajzszerűen vésett érmek. - Idegen érmészek. - A szabadságharc hatása.) Ismeretes a tétel, mely szerint a politikai és gazdasági viszonyok kedvező volta alap- feltétele a képzőművészetek virágzásának. Kétszeresen áll ez az éremművészetre, amelynek csak hatalmas, gazdag, megelégedett országban van termékeny talaja. Az éremművészet a dicsőség és dicsekvés számára termett művészet. A megengedett dicsekvés művészete, amelynek örül az is, aki dicsekszik, az is, aki előtt dicsekszenek. S ez a dicsekvés mindig valamely közület vezetőitől indul k i: legtöbbször a fejedelemtől, de nem egyszer az elhatalmasodott polgárságtól. Többnyire a fejedelmi udvarokat tekinthetjük az érem­ művészet kiindulási pontjául. Az első érmek fejedelmek arcképei, majd fejedelmek hozzá­ tartozóinak, közelállóinak arcképei és olyanoké, kiket a fejedelem ki akar tüntetni. A hátsó lap a fejedelem tetteit mutatja be s már alkalmat ad a művésznek, hogy fantáziáját foglal­ koztassa. A személyes vonatkozás aztán lassankint megszűnik, a művész alkotása levet­ kőzi az alkalmazott művészeti jelleget és végre a művész alkalomtól függetlenül, öncél­ képen alkot e téren is.

Ez a fejlődés rendes menete. Ott azonban, hol a fejedelem s az ország nagyjai megvonják szeretetüket az országtól, az éremművészet csak vergődve tengetheti életét. S ez az eset áll egy ideig a magyar érem- és plakettművészetre is, mindaddig, míg újab­ ban a modern fejlődés meg nem kezdődött. Sokat beszélünk régi magyar érmekről. Van szép érmészeti és numizmatikai iro­ dalmunk és vannak gyönyörű közgyűjteményeink. Ám ezek a magyar érmek vagy csak azért kapták ezt a nevet, mert Magyarországon készültek, vagy azért, mert magyar vonat- kozásúak; az utóbbiak ismét kétfélék: vagy tárgyuk magyar vagy készítőjük idegenbe szakadt magyar ember. Azt, hogy magyar éremművészetünk legyen, mint speciális magyar művészet, törté­ nelmünk sokáig nem tette lehetővé. Mátyás idejében olasz éremremekek készülnek AÍagyar- ország számára; később a körmöd pénzverőben jeles német mesterek készítik munkáikat; az erdélyi fejedelmek mindent megtesznek, hogy érmekkel is megörökítsék szerencsés vagy szerencsétlen uralmukat; Rákóczi Ferencz Varouval készíttet mesterműveket, külföldön pedig minden időben bukkannak fel vésnökök, kik Magyarországból szakadtak oda. Lehet, hogy ez utóbbiak magyar szívvel dolgoztak a külföldön, lehet hogy az előbb felsoroltak közt egyik-másik magyarrá lett, sőt lehet, hogy nem egy jeles érem ismeretlen szerzője magyar ember volt: a magyarság szerves munkájáról azonban nem beszélhetünk. Az okát ennek már fentebb megadtuk. Nem szabad a magyar művészeti géniusz hiányára gondol­ nunk, mert az efféle feltevést egész művészetünk történelme megcáfolja. Az okot politikai és gazdasági állapotainkban kell keresnünk. * Az a kor, melyet a magyar nemzeti állam megalapozása korának szokás nevezni, a XIX. század első fele. Széchenyi István kora ez, melyet ez előző századok külső háborúival, szabadságharcaival és felekezeti csatározásaival szemben célttudó, okos törvényhozás és a gazdasági szempontok kellő mérlegelése jellemez. E korban hazánk kultúrája a politi­ kában és az irodalomban csúcsosodott ki. A képzőművészetekre, egynéhány főúron kívül, kiknek szeme a külföld felé fordult, nem gondolt senki. Nem volt közönség és nem voltak művészek. E politikailag fejlődő kor azonban mégis lehetővé tette, hogy a képzőművé­ szetek terén is kezdeményezésekről beszélhessünk. Ami pedig a mi speciális témánkat illeti, ez a kor az, amelyben az a vérbeli magyar szobrászművész élt, kihez virágzó magyar éremművészetünk fejlődésének szálait, annyira-amennyire, visszavihetjük. Ftrenczy István 1792 február 23-án született Rimaszombatban. Ápja értelmes lakatos­ mester volt. Fiát ugyancsak lakatosmesternek szánta, de azért a középiskolát végigjáratta vele. A fiúban azonban hamar felülkerekedik az ambíció és ismereteit gyarapítani 1814-ben Bécsbe megy, hol eleinte Túriét acélgyárosnál dolgozik, majd mint rendkívüli hallgató a bécsi képzőművészeti akadémia vésnöki iskolájába jár; itt 1817-ben egy, sajnos, elve­ szett érmével, mely Solont ábrázolta díjat nyer és az iskola rendes tanítványa lesz, Fischer és Klieber mesterek vezetése alatt. Ugyancsak 1817-ben köralakú plakettet mintáz, melynek A béke allegóriája cimet ad. Az érem főalakja egy fiatal nő, ki kissé romantikusan helyez­ kedik el különböző emblémák közé, hogy a mű címének megfelelhessen. Az alak meg­ mintázása biztoskezű szobrászra vall, az egésznek éremtechnikai megmunkálása pedig hiva­ tott medaillőrre. Nagy kár, hogy Ferenczy nem maradt érmész. De a viszonyok, amint jeleztük, olyanok voltak, hogy Magyarországon éremszobrásznak nem lehetett jövője. Magyar- országon ez időben szobrászat sem volt. Ferenczy elhatározta, hogy ő lesz az első magyar szobrász. Nagy ambícióval és lángoló hazaszeretettel fogott terve megvalósításához. Rómába ment, ahol Thorwaldsen, majd Canova műhelyében dolgozott és tanult. Az éremhez ezidőben hűtlen lett; kizárólag csak a monumentális szobrászattal foglalkozott.

Római tartózkodásának végén, 1823-ban ismét visszatér első szerelméhez és meg­ mintázza VII. Pius pápa arcképét. Érdekes munka ez az érem. Ferenczy egész életen át klasszicista volt. Mintázott meg légyen bármilyen fajmagyart, az arcot Canovától köl­ csönzött római hidegség önti el. VII. Pius érmén azonban megtagadja ezt az irányt. így látjuk, hogy az ő igazi működési tere a medália lett volna. íme itt egy teljesen ellenkező irányú művészi nevelés dacára kitör belőle valódi egyénisége: a realista; VII. Pius arc­ képében meleg realisztikus arcképét kapunk. A szobrászi és éremvésnöki ismeretek, melyek ezen az érmen megnyilatkoznak, leolvastatják velünk, hogy itt egy olyan művész munká­ jával van dolgunk, ki belát az emberi lélek mélyére s a maga eszközeivel a látottakat kifejezésre tudja juttatni. Ferenczy ezen érmének revelációképen kellett volna hatnia ön­ magára és azokra, kik a művészt ismerték. Arra kellett volna szorítani a művészt, hogy e téren maradjon és alkosson hasonló mesterműveket. De nem akadt ily élesszemű műbarát, őt magát pedig elvakította a vágy, hogy megalapítsa a magyar monumentális szobrászatot. Hazajött s itt sok dicsőítésben, de még több félreértésben volt része. Elkeseredve halt meg 1856-ban. VII. Pius-érmén kívül még Rómában mintázott egy érmet Hunyadi János és László emlékére. Ez az érem azonban az előbbi mögött marad. Az előlapon két arc fordul egymás felé ; két hideg klasszikus arc; a hátlapon egy kevéssé sikerült kompozíció. Élete végefelé néhány éremvázlatot készít, melyek mint egy tehetséges, de elkeseredett művész időtöltése jönnek számba. * Ferenczy nem alapított iskolát, művészetének nem volt egyenes folytatása. Mond­ hatjuk ezt rá mint monumentális szobrászra, de még inkább mint érmészre; hiszen az érem utóvégre is csak epizód volt művészi pályáján és így a vajmi csekély mennyiségben elszórt mag hazánkban nem talált termékeny talajra. Találkozunk azonban ezidőben más törekvésekkel az érmészet terén. Maradt reánk egy sorozat köralakú öntött plakett, mely Attilát, Budát, a hét vezért s az Árpádház fejedelmeit és királyait mutatja be mellképekben. Nincsen biztos adatunk ki és mikor készítette e plaketteket, mindazonáltal nem lehet kétség, hogy a harmincas-negyvenes évek termékei. Korhűebb dolgot e plaketteknél nem igen lehet találni. A nemzet kulturális léte a politikában és irodalomban csúcsosodott ki. Politika és irodalom sugárzik ki e darabokból is. A régi múltból akar a nemzet bizalmat meríteni és ezt a múltat igyekszik minél régibbé, dicsőbbé, ragyogóbbá tenni. Attila és Buda egyenes ősei az Árpádoknak; felvo­ nulnak a hun vezérek romantikus alakjai, utánuk magyar utódaik, végül árpádházi királyaink egytől-egyig; valamennyi kacagányos díszruhás dalia, kipödrött bajuszszal gon­ dozott szakállal, öntudatos, de jóságos arccal, akárcsak a díszmagyarba öltözött ország- gyűlési követek arcképcsarnokát látnok együtt. A századeleji képes almanachok acél­ metszetű alakjai ezek, kiket aztán átvesz a litográfia és terjeszt egészen a hatvanas, sőt hetvenes évekig. Ne bíráljuk szobrászi szemmel e kedves, naiv műveket. Alkotójuknak vagy alkotóiknak szeme előtt - mert egy részük határozottan ügyesebb kézre vall - nem lebegett egy érmészeti iskola művészeti regulája; nem tudta, mit kell és mit lehet, mit szabad csinálni a plakett-lapon; nem eszével, de szivével dolgozott s így történik, hogy a rajzhibák, durva modellirozás, szobrásziatlan beállítás dacára is találunk kedvességeket, sőt szépségeket e műveken. E sorozattal körülbelül egyidős két másik érem, melynek mesterét szintén nem ismerjük. Az egyik előlapján Hunyadi Jánost ábrázolja, páncélosán, hátlapján pedig a Hunyadi­ címert, mindkét lapon arhaisztikus stílusban tartott feliratokat. Ezt az érmet valószínűleg ugyanaz a hazafiúi lelkesedés sugalta alkotójának, mint az árpádházi királyok érmeit. De micsoda más mesterre akadt itt a tém a! A művész Hunyadi János álló alakját a tér teljes kihasználásával, biztos kézzel állítja be a térbe s az arhaisztikus betűket minden keresettségtől menten, nagy stílusérzékkel rakja fel; a hátlap szintúgy kiválóan sikerült; az egész érem kezelése az olasz renaissance-érmekre emlékeztet - még ú. n. lencseszerű doborodásában is, - úgy hogy lehetetlen, hogy az illető művész az olasz érmeket ne ismerte volna. Ezen éremből a Nemzeti Múzeumnak bronzpéldányán kívül egy kitűnő állapotban lévő aranyozott ezüstpéldánya van. Sajnos, hogy emellett nem találjuk mindjárt azt az érmet, mely viszont a Történelmi Arcképcsarnok tulajdona és Mária magyar királynőt ábrázolja. Ez az érem méltó párja az előbbinek. Az előlap ábrázolja a királynőt, a hátlap pedig szép kompozíciót m utat: egy fiatal asszonyt, - nyilván Hungáriát - amint egy sárkánnyal viaskodik. Az érem kezelése, az alakok beállítása, a térbeosztás s a betűk karaktere annyira hasonló a Hunyadi­ éreméhez, hogy szerintem ez a két érem kétségtelenül ugyanegy kéztől ered. Fölötte érdekes feladat volna kikutatni ki volt e jeles érmek szerzője és utánajárni, nem lappang-e még több munkája. Nem tulajdoníthatjuk a most tárgyalt két ismeretlen mester egyikének sem Hunyadi Lászlónak és Báthory Zsigmondnak valószínűleg ugyanezen korból ránk maradt érmét. Hunyadi László érme közelebb áll az árpádházi királyok sorozatához, de kezelése hatá­ rozottan művészibb; az en face-fej több szobrászi érzékkel van mintázva, bár még mindig csak ügyes dilletáns-kézre vall. (A hátlap e vésett sorokat tartalmazza: „El nem tűrhetvén az irigy, hogy benne feléled Atyja, ez ártatlant elvesztő gyenge korában.“) A Báthory Zsigmond egylapú érme gyakorlottabb mesterre vall; némi visszaemlékezést vélek benne látni a XVII. század érmeire, ami hovasorolását nagyon megnehezíti, ámbár kétségen felül áll, hogy újabb korban készült. 1835-ből való Bezerédi Bezerédi Ignác, királyi tanácsosnak, Győr vármegye alispán­ jának elipszisalakú plakettje Fruman A-tól. Itt tehát a művész vezetéknevét és kereszt­ nevének első betűjét mégis tudjuk; sajnos, egyebet nem is tudunk róla, pedig a Fru- mannak gyakorlottkezű szobrásznak kellett lennie.* A mű a formák helyes felismerésére vall s ha a tárgy kezelésében van is valami klasszicisztikus ír, érezzük, hogy a művész megtudta ragadni a jellemző vonásokat és hogy jó és művészi becsű arcképet alkotott. E két becses érem után emlékezzünk meg ezen időnek egy további kisérletszerű termékéről. A szabadságharc időtáján készült néhány kerek rézlapba mélyített arckép. E művek érem alakúak; rajzuk mélyített vésés, melyet fekete festék tesz láthatóvá; a formák nincsenek belemélyítve, csupán maga a rajz. Mintegy átmenetnek lehetne e teh- nikát tekinteni a rézmetszet-negativ és az érem között; talán legtalálóbb lesz az elnevezés, ha vésett rajzszerű érmeknek nevezzük. Nem ismerjük ezen sajátságos érmek teljes lajstromát. Nagyobb gyűjtemény van belőlük a Történelmi Arcképcsarnokban, kisebb a Nemzeti Múzeumban. Valószínűleg ezek is felölelik összes nemzeti királyainkat; erre mutat az a számozás, amelyet minden király érmén megtalálunk, egészen II. Lajosig, aki a 35-ik király. A nemzeti királyok után a saját korának államférfiaira és íróira tér át az ismeretlen vésnök és sorra bemutatja azon idő nagy alakjait. Elér a szabadságharc idejéig, kitörő örömmel ünnepli 1849 április 14-ét és még emlékérmet is készít néhány elvérzett hősünknek. Ki volt ez az ismeretlen érmész, nem tudjuk. Talán valamelyik Pesten működő rézmetsző. Mindenesetre kitűnő hazafi lehe­ tett, ki nagy szeretettel készítette dolgait. Készítette pedig nyomban, mihelyt az aktualitás beállított; a szabadságharc leverése után azonban elvesztette kedvét és beszüntette mun­ kásságát. Ezeket az érmeket a művész nem szánta sokszorosításra; erre mutat ezen érmek tehnikája. A szorgalmas művész azonban, ha az érdeklődés úgy hozta magával, mégis megcsinálta több eredeti példányban ugyanazt a témát; erre mutat pl. a Döbrentey Gábor- érmen az „Érdemeit becsülői“ felírás, valamint az, hogy egyik-másiktól* több példány is ismeretes. A most tárgyalt érmek is egy irodalmi kor termékei. Kedves naiv dolgok, akárcsak az árpádházi királyok fönnebb tárgyalt érmei. Kísérletezések, melyeket nem hivatásos művé­ szek, nem hivatalos közönség számára készítettek. Mert a hivatalos érmeket nem magyar művészek készítették. Legalább is nem vélem a magyarsághoz számíthatóknak azt a két érmészt, kik e korban a legtöbb magyarországi inegrendelést kapták. Ezek Böhm József Dániel (1794-1865) és Wurschbauer Károly (1774- 1841). Az előbbi Magyarországon született. Bécsbe került, hol előkelő pozíciót szerzett magának; mint osztrák ember élt és halt m eg; az utóbbi Stájerországban született, Gyulafehérvárra került mint éremvéső, de németségét mindvégig megtartotta. Természetes következménye volt ez akkori politikai állapotainknak. Nincs okunk tehát, hogy ehelyütt bővebben foglal­ kozzunk velük; megfogjuk ezt tenni ott, ahol nem csakis a magyar érmészettel, hanem a magyar vonatkozású érmek szélesebb körével fogunk foglalkozni. Most még csak annyit, hogy főkép Böhm elégítette ki a tulajdonképeni Magyarországnak, Wurschbauer pedig Erdélynek hivatalos éremszükségletét. Láttuk tehát, hogy e kornak, mely kultúra dolgában mindenesetre előbbre vitte hazánkat, megvan a nyoma az érmészetben is. Voltak magyar érmészeink és volt magyar közönség az érmek számára. És ha tervszerű fejlődést nem is állapíthatunk meg, kétség­ telen, hogyha Magyarország békében haladhat tovább a megkezdett irányban: egy virágzó magyar éremművészet sem várathatott volna magára sokáig. És eljött volna ez a fejlődés és ez a virágzás a magyar talajból fakadólag. Az 1848/49-ki magyar szabadságharcnak azonban e részben is szomorú hatása volt. Az 1792-ki francia forradalmi köztársaság elhatározhatta, hogy a köztársaságot érdeklő minden örvendetes esemény emlékére érmet veret és így szolgálja a történelmet, de egyúttal a művészet fejlődését is ; a mi viszo­ nyaink között azonban ilyesmire gondolni sem lehetett. A szabadságharc ideje alatt nálunk a művészeti élet teljes pangásnak indult. Az ércnemű nem éremre, de ágyúöntésre kellett; annak a néhány éremnek, mely szabadságharcunkkal vonatkozásban külföldön készült, jelen dolgozatunkban nincs helye. (Egy részüket lásd a „Numizmatikai Közlöny“ II. k., 6 8 -7 0 . 11.) Ferenczy István müvei: Solon.’ 1817. A bécsi képzőművészeti akadémián díjat nyert pályamunka. (Nincsen meg.) - I. Ferenc. Ugyancsak díjat nyert pályamunka. (Kazinczy említi. Nincs meg.) - A béke allegóriája. Vert és cizellált érem. Bécs, 1817. -- VII Pius, veret. Róma, 1823. (Nemzeti Múzeum.) - Hunyadi János és László, veret. 1823. (Nemzeti Múzeum.) •- Éremterv a Magyar Tudományos Akadémia felállítására. 1828. Élveszett. - Hat darab érem és domborműterv viaszvázlatban a Szépművészeti Múzeum birtokában. Rimaszombat. 1850 körül. I. Ismeretlen érmész müvei: Hun és magyar vezérek, valamint az árpádházi kirá­ lyok sorozata. Az itt felsorolt sorozat a Történelmi Arcképcsarnok tulajdonában: Keve. - Kadicha. - Keve. - Béla. - Buda. - Atilla. - Árpád. - Zoltán. - Toxis. - Sabolch. - Gyula. - Kund. - Lehel. -- Verbulch. - Eurs. - Phalitzein (így!). - Geisa. - Szt. István. - Péter. - Aba-Sámuel. - I. András. - I. Béla. - Salamon. - I. Géza. - I. László. - Kálmán. - II. István. - II. Béla. - II. Geisa. - III. István. - II. László. - IV. István. - III. Béla. - Imre. - III. László. - II. András. - IV. Béla. - V. István. - IV. László. - III. András. Ugyanezen mestertől: Tamerlan. - Pálffy Miklós gr. - Thurzó György (?). - Zsámboki (Sambucus) János (?). II. Ismeretlen érmész művei: Hunyadi János (cizelált öntvény). - I. Mária (cizelált öntvény). III. Ismeretlen érmész művei: Báthori Zsigmond (öntvény). IV. Ismeretlen érmész művei: Hunyadi László (öntvény). Frnman A. müve : Bezerédi Ignác (öntvény). V. Ismeretlen érmész müvei (rajzszerűen vésett érmek, ezüstözött rézalapon): 1. A Történelmi Arcképcsarnok gyűjteményében: Balambér. - Chan. - Álmos. - Szent István. - Gizella királyné. - I. Géza. - I. László. - Imre. - Kálmán. - II. András. - IV. Béla. - V. István. - IV. László. - III. András. - III. András anyja. - Vencel. - Ottó. - Róbert Károly. - Nagy Lajos. - I. Mária. - Kis Károly. - Zsigmond. - Albert. - V. László. - I. Ulászló. - I. Mátyás. - II. Ulászló. - II. Lajos. - Wes­ selényi Miklós. - Beöthy Jenő. - Bezerédi István. - Kopácsy József. - Dezsewffi Aurél. - Szerencsy István. - Palóczy László. - Teleki László. - Aulich Lajos. - Bem József. - Gróf Dembinszki Henrik. - Görgei Arthur. - Guyon Richárd. - 1849 április 14-ike emlékére. - Klapka György (két változatban). - Bonyhádi Perczel Móric. - Batthyányi Kázmér. - Deák Ferenc. - Klauzál Gábor. - Batthyányi Lajos. - Eötvös József. - Zsedényi Ede. - Kisfaludy Károly. - Csokonai Vitéz Mihály. - Kölcsey P'erenc. - Üöbrentei Gábor. - Vörösmarti Mihály. - Petőfi Sándor. 2. A Nemzeti Múzeumban (a fontiek egy részén kívül): gr. Széchényi István.

II. Az átmenet ideje (1850-1896)

(Művészeti pangás a szabadságharc után. - A kiegyezés gazdasági fellendüléssel jár. - Becs monopóliuma 1880-ig. - Kugler Ferenc. - Körmöczbányai érmészek - Lóránfi Antal. - Szárnovszky Ferenc s a francia hatás kezdete.) Az 1850-ik évet szokták megjelölni a modern művészet kezdetéül. 1850-ig uralkod­ nak a történelmi stílusok, 1850 után kezd megszületni az, amit - még jóformán nem tudjuk, milyen fogalmi tartalommal - modern stílusnak szokás nevezni. 1850-ig antik tárgyakról beszélünk, 1850 után modernekről. Mint minden időhatármegvonásban, úgy ebben is nagy az őszinteség hiánya, hogy ne mondjuk: ez is nagyon híján van a tökéletességnek. Hamar lehet találni kivételeket, amelyek nem megerősíteni, de felborítani látszanak a szabályt. Ám czélszerűségi okokból elfogadható ez a dátum. Sőt nekünk kiváltképen alkalmas, hogy határvonalul használjuk. Nem, mintha 1850 után nálunk csakugyan egy modern értelemben vett éremművészet kezdődött volna, hanem éppen ellenkező okból. Az 1849. évi szabadságharc leverése ugyanis elemi erővel hatott ki a művészetekre; ha ugyan Magyarországon akkortájban ilyesmiről szó lehetett. A szabadságharc előtti magyar életben, mely Széchényi hatása alatt állott, mégis láttunk erre vonatkozó törek­ véseket. A szabadságharc letörésével mindennek vége. A nemzet a sötét elkeseredés nap­ jait élte és nem gondolt a művészettel; a vér- és pénzveszteség, melyet a szabadságharc okozott, oly óriási volt, hogy a magyar ember lelke semmi másra nem vágyott, mint a csendes magábazárkózásra - Nagyjaink elbujdostak; az abszolutizmus üldözött minden olyan törekvést, melyben a nemzeti élet fölpezsdülését gyaníthatta. Ki számára és ki által készültek volna ily időben érmek és plakettek? Még ha olyan nagy esemény történik is, mint a szent koronának Orsovánál történt feltalálása, ez is csak egy művészi szempontból teljesen értéktelen veret készíttetésére ad alkalmat. Ez a nagy csend tehát mint természetes időhatár kínálkozik. Jó évtizedig a teljes terméketlenség korát éljük. A hatvanas években fellélegzik a nemzet. Megkezdődnek a tárgyalások őfelségével és jön az ú. n. magyar világ. Irodalmunk nekilendül, megkezdődik az irodalmi ízű történelmi festészet kora, ám az éremművészetre még nem kerül a sor. Meg kell elégednünk azzal, hogy megállapítsuk, hogy iassan-lassan ismét kezdenek érmek készülni Magyarország számára is.

Sőt volt ez időben egy magyar szobrász, ki foglalkozott plakettszerű munkákkal. Ez a művész Kugler Ferenc (1836-1875) volt, ki a monumentális szobrászat terén szép műveket alkotott. Minket azonban e helyütt csak az a plakettje érdekel, melyet 1869-ben dr. Siklóssy Gyuláról, a jeles magyar szemészről készített. Kugler e művében a klasszi­ cizmus felé hajlik, de elkerüli az ezzel járó merevséget és helyesen figyeli meg a formákat. Alkotott-e több hasonló művet, nem tudom, de nagyon valószínű. Mindenesetre nagy kár, hogy a megrendelők figyelme nem fordult jobban feléje. Azt a csekély közönséget ugyanis, mely a hatvanas években kezdődő, úgynevezett magyar világgal és az 1867-iki gazdasági fellendüléssel kapcsolatban az érem számára is jutott, teljesen Bécs monopolizálta. Bécs szerepe a magyar vonatkozású érmek terén, amint említettük, külön lapra tartozik s e témával alább még behatóbban fogunk foglalkozni. A már említett Böhm József Dániel tanítványaival: Radnitzky Károlylyal (1818 - 1901), valamint Scharff Antallal főképviselője azoknak a bécsi művészeknek, kik Magyarország számára érmeket szállítanak. Hozzájuk csatlakozik Schwartz István (sz. 1851), ki hasonló­ képen mint Böhm, magyar származású. Az utóbb említett művészek még a nem régmúlt­ ban is kaptak magyarországi megrendeléseket. A bécsi hatás ezenkívül abban is állott, hogy míg a magyar plakett szerves fejlő­ dése meg nem indult, néhány érmészünk e bécsi művészek hatása alatt szolgált hivatásá­ nak. Két derék körmöczbányai vésnökünkre, Gerl Károlyra és Reisner Józsefre célzok itten, kiknek működése a nyolcvanas években kezdődik és tart egészen napjainkig.* E körmöczbányai medaillőrök elszigetelten álnak a magyar érem történetében. Hiva­ tásuk a körmöczbányai pénzverő-intézet szükségletének kielégítése lévén, csak természetes, hogy követték e pénzverő-intézet hagyományait, melyek viszont szorosan a bécsi hagyo­ mányokhoz kapcsolódtak. - Ők Radnitzky tanítványai és hatása alól alig tudnak sza­ badulni. Gerl Gároly (1858- 1907) működését inkább a pályája iránti szeretet, mint a nagy sikerek jellemezték. A bécsi képzőművészeti akadémián Radnitzky tanítványa s mint ilyen 1876-ban egy pályamunkájával megnyeri a Füger-aranyérmet. Nemsokára Körmöczbányára kerül. Első nyilvános érmészeti munkáját 1880-ban a budapesti tudomány-egyetemen száz­ éves jubileumára készítette. Jobb ennél édesanyjának arcképe, majd szüleinek páros képe, bár ez utóbbi túlságosan kemény. Általában, ha egy témához nagy szeretet fűzi, felsza­ badul a sablontól, melyet egyéb munkáin érzünk; a túlságos kemény kezelés azonban nem egyszer rontja esztétikai élvezetünket. Későbbi munkái váltakozó értékűek. Mutkoroff Száva arcképe 1893-ból és Láng Lajosé 1897-ből a sikerültebbek közé tartoznak. Művé­ szete élete utolsó éveiben is fejlődött. Legjobb műve, önarcképe, 1905-ből való. Kevésbé sikerültek azok a munkái, melyeknél a megrendelők kívánságára mindenféle részletet összehalmozott és sajnálatos eltévelyedései azok az érmek, ahol a tájképi perspektíva problémáival igyekezik megbirkózni. Gerl Károly idegen földről szakadt ugyan hozzánk, de nagy szeretettel csüggött új hazáján. Szűkebb pátriáját meg éppenséggel szivén hordozta: minden alkalmat megraga­ dott, hogy Körmöczbányát érmeken örökítse meg. Hasonlóképen magyarrá lett a magyar földön Reisner József, ki tartalmasabb és tanulékonyabb művészi tehetség, mint Gerl Károly. Reisner 1859-ben született Bécsben és 1875- 1880-ig Radnitzky tanítványa, majd segédje volt. 1887-ben Bécsből Londonba megy, hol mint Wyon Allan udvari vésnök segédje dolgozik. Itt önállóan is mintáz érmeket, melyek azonban gazdájának nevét viselik. 1892-ben lép a körmöczbányai állami pénzverő-intézet szolgálatába. Az általa vésett, majd mintázott érmek arról tanúskodnak, hogy Reisner igen tanulékony éremművész, ki igyekezik a modern művészet vívmányaiból is meríteni. Egyik 1909-ben készült érme: a Farbaky-érem, sikerült modernkezelésű portrait. Körmöczbányai érmészeink működése elvezetett egészen napjainkig. Térjünk most vissza oda, ahonnan kiindultunk, az 1867-ki kiegyezést követő időkre. Láttuk már, hogy ez időben is akadt egy-egy magyar érmészeti mű. Ilyen még az a szépérem is, melyet 1879-ben a főváros veretett a királyi pár 25 éves házasági jubileumára Ennek előlapját Schwartz István, hátlapját: Erzsébet királyné arcképét Klein Annin, a Zsolnay- gyárban működött, fiatalon elhunyt tehetséges szobrászművész mintázta. Az ekkortájban készült néhány érem azonban nem jelentett még éremművészetet, amelyből az időtájt még távol álltunk. Néhány évtized alatt ugyanis a művészet terén századok mulasztását kellett helyrepótolni így természetes, hogy az érdeklődés első sorban a grand art felé fordul; természetes, hogy a magyar géniusz a művészetnek inkább osztentativ jellegű ágaiban keres megnyilvánulást. Az építészet, a monumentális szobrászat és festészet az érdeklődés főtárgyai. Ezeknek szólnak a megrendelések is, melyek mögött nagyrészt valamely közhatóság vagy közgyüjtés áll. így a művészek figyelme is idefordul. Idővel fejlődnek az állapotok. A magánosok figyelme is kezd a művészek felé terelődni. A művé­ szek fokozott ambícióval látnak munkához. A művészi reformkérdések sem hagyják Magyar- országot érintetlenül. Az a művészi forradalom, mely az akadémia, a művészi tradíciók majmolása ellen s az egyéniség diadalra juttatása mellett európaszerte tapasztalható volt, átterjed Magyarországra is. A művészeti élet megélénkül, egyesületek, iskolák, festőtelepek, kiállítások, gyűjtemények keletkeznek. Mindez azonban még nem az éremművészetnek szól; ennek az intim művészetnek virágzási ideje még nem érkezett el. És ez természetes. Még jóformán az alkalmi érmek ideje sincs itten. Előbb kell középületeket és monumentális szobrokat emelnünk és csak azután gondolhatunk arra, hogy a m eglátás vagy leleplezés kis bronzzal népszerűsit- tessék; előbb falainkat akarjuk képekkel ékesíteni és csak azután jut eszünkbe, hogy plakettekkel tele üvegasztalt állítsunk szobánkba. A kilencvenes évek elejéig tehát, míg minimális éremszükségletünket Bécs és Körmöczbánya elégítette ki, a magyar éremművészet szerves fejlődésének megindulásáról egyáltalában nem szólhatunk. A kezdeményezés a magyar éremművészet reformálására más oldalról jött. Lóránfi Antalt, ki jelenleg is a budapesti iparművészeti iskolán a kisplasztika tanára, nem tekintjük ugyan a kezdeményezés megindítójának, mindazonáltal ő volt - a körmöcz­ bányai érmészektől eltekintve - az egyetlen, ki ez időben kisméretű reliefek mintázásával foglalkozott. Lóránfi 1856-ban született Kecskeméten, a szobrászattal Huszár Adolf bíztatá­ sára kezd foglalkozni, 1879-ben Bécsbe megy, hol három évet Hellmer, kettőt Zumbusch mellett tölt. 1884-ben mintázza meg Lotz Károly arcképét, mellyel már tanújelét adja medaillőr képességének, 1885-ben pedig Tisza Kálmánnak kevésbé sikerült érmét, melyet Gerl Károly vésett acélba. E műveiben Lóránfi Scharff hatását mutatja; 1885-ben Párisba megy, hol tanúja a plakettművészet renaissance-ának. Kár, hogy Lóránfi csak elvétve foglalkozott érmekkel s így stílusát nem képezhette ki úgy, mint a kisplasztika ‘ egyéb ágaiban, hol jelentős sikereket ért el. Összesen hét művét ismerem, melyek elseje 1884-ben, utolsója 1906-ban készült. Ily megszakított időközű munkásságnál tervszerű fejlődésről ter­ mészetesen nem beszélhetünk. Haladását azonban mégis meg kell állapítanunk. 1897-ben Széchenyi István gr. soproni szobrának leleplezése alkalmával készült érmén már meg­ látszik, hogy Lóránfi is okult a francia példán, itt már lágyabban, szabadabban és egyé­ nibben kezeli témáját, mint addigi művein; ez Lóránfi legjobb műve. Utolsó műve: Hilibi Haller József arcképe visszaesést mutat. Lóránfi érdemének kell betudnunk, hogy mint tanár számos fiatal magyar művész figyelmét ő hívta fel a plakettre és így is gyakorolt hatást plakettművészetünk fejlődésére. Az átmeneti idő utolsó, de legkiválóbb alakjához: Szárnovszky Ferenchez érkeztünk. Szárnovszky 1863-ban született Budapesten. Művészi tanulmányait a bécsi akadémián kezdi meg, majd a nyolcvanas évek végén Párisban dolgozik, honnan 1890-ben Londonba megy. Ezután még Olaszországban folytat tanulmányokat, majd hazajön, hogy 1893-ban ismét Párisba menjen, hol hosszabb ideig tartózkodik. 1898-ban leplezik le főművét, Garay János szobrát Szekszárdon. A tíz szobor megrendelésénél neki jut Pálffy János szobrának elkészítése; e munkája közben azonban erőt vesz rajta súlyos idegbaja, műve mintáját megsemmisíti, ő maga pedig önkezével vet véget életének. Szárnovszkynak, mint plakett-művésznek életében az 1893-as esztendő a fordulópont. Szárnovszky addig is szeretettel gondol a plakettre. Első párisi útján, úgy látszik, nem foglalkozott vele, itthon azonban folyton kisértik a plakettművészet problémái. Első műve, egy Petőfi-plakett mely a nyolcvanas évek legvégén készülhetett; ezt nem nevezhetjük másnak, mint gyönge kisérletnek. Úgy látszik, főképen csak a négyszögletes forma csábí­ totta, hogy ezt az igénytelen, jellemző erő nélküli fejet belemintázza. Viszont azt is kiol­ vasni vélem e munkájából, hogy Szárnovszky, kinek már ismernie kellett Ponscarme és tanítványainak műveit, talán félt, hogy beleesik e nagy szellemek bűvös körébe és inkább igyekezett, bármilyen ingatagon, de a saját lábán elindulni. És csakugyan következő művein már megállapíthatunk valami tervszerűséget a stíluskeresésben. Igazán csekélyszámú munka az, amelyből ítélnünk kell, de azért - bármennyire kisérletjellegűek is - mindegyiken megérzik valami egyéni vonás. Idesorozható első mun­ kája : Kacskovics Zoltánná, született Siklóssy Irma arcképe. A kisméretű, öntésre szánt érmet igen finoman mintázza meg, úgy hogy szinte hajlandók volnánk benne redukciót sejteni; a beállítás meglepően bátor és feledteti a formáknak kevéssé szobrászias voltát. Az érem hátlapjául, - megjegyzendő, hogy az előlap és a hátlap csak külön-külön került öntés alá - címert és évszámot mintáz s ezt az arhaisztikus elemet igazán bájosan, puhán kezeli. Mintha az arhaisztikus elemet nem vélné kihagyhatónak a magyar éremből! Ebbe kapaszkodik be a francia plakett hódító árja elől. 1892-ben ugyanis megnyeri azt a pályázatot, melyet az Iparművészeti Társulat egy Szent László-éremre hirdetett. Az ő Szent László éremét teljesen arhaisztikus felfogás lengi á t; e finoman mintázott éremnek előlapja a sikerültebb része, a hol Szent Lászlónak ismeretes hermáját vette alapul; a hátlap kompozíciója már hagy fenn kívánni valót; kár, hogy a betűkkel nem sokat törő­ dött, pedig, hogy a betűkkel elérhető dekorativ hatás iránt megvolt a kellő érzéke, azt előbb tárgyalt címeres érmén megmutatta. - Itt említjük meg, hogy e Szent László érem­ pályázaton a második dijat Damhó József szobrászművész nyerte sokatigérő munkájával; Damkó ezenkívül még csak egy érmet mintázott, a Magyarországi Tornaegyletek Szövet­ ségének érmét. - Befejezi Szárnovszky e ciklusbeli munkásságát az az érem, melyet ő Felsége koronázási jubileumának huszonötéves évfordulójára készített. Itt is már további fejlődést látunk. Az ügyes elrendezés bizonyos monumentálitást kölcsönöz az éremnek, a formák pedig már jobban elárulják a szobrászt, mint eddigi művein. E művek azonban, bármily tehetséges művészről tegyenek is tanúságot, csak kísér­ letek ; kiforrott művészetről itt még nem lehet beszélni. A plakett-művészet különben sem az a művészet, melyet valaki csakis önmagából építhet ki. Különösen nem volt ez lehetséges 1890 táján, mikor a franciáknál már egy nagytehetségű, rutinirozott szobrászgárda a teh- nika vívmányainak segítségével a raffináltságig finom plakett-művészet termékeivel kábí­ totta el a világot. A francia plakettnek ezt a renaissance-át nem lehetett ignorálni. A kicsinyítő (reduk­ ciós) eljárás lehetővé tette, hogy a mintázásnál egyenesen a szobrászi elemek lépje­ nek előtérbe. A franciák emellett nem felejtették el, hogy a plakettművészet speciális stúdium és az anyagnak, a rendelkezésre álló eszközöknek s a megoldható problémáknak beható tanulmányozása után juttatták el e művészeti ágat arra a magas fokra, amelyen már az időben is állott. Éremmel, plakettel foglalkozni és a franciákkal nem törődni: lehetetlen volt. Szárnovszky érdeme volt, hogy ezt elsőnek látta be. Nem jelentette ez még egyénisége feláldozását, csak tanulást, e szónak a művészetben megengedett értelmében szemben az utánzással. Ezen az iskolán - amint látni fogjuk - átmentek későbbi igen jeles művészeink is, anélkül, hogy ez egyéniségüknek ártott volna. Viszont természetes, hogy a tanulás éppen első idejében kíván legtöbb áldozatot a művésztől, egyéniségének rovására. így volt Szárnovszkyval is. 1893-ban az állam támogatásával ismét Párisba megy, hogy most már kifejezetten az érem- és plakett-művészetnek szentelje magát. Nagy fogékonysággal szívja magába a francia plakett parfümös levegőjét. Teljesen szakít előbbi kísérleteinek irányával: az elrészletezett felszínt széles síkok váltják fel, a jól felismert formákon arhaizáló törekvéseknek semmi nyomuk immár s a kompozíció tekintetében is már egy francia routinier biztonságával lep meg. Sajnos, csak egy két érem és egy terv maradt ránk Szárnovszky ezen idejéből. Ezek között az Iparművészeti Múzeum állami nagy érme a legjobb. Ez Szárnovszky legkifor- rottabb munkája. Ha valamit nélkülözünk benne, úgy talán azt, hogy a művész itt mindenképen kifogástalan munkát akart nyújtani. Egyénisége látta kárát. Ez volt utolsó minket érdeklő műve. Ha módja van tovább foglalkozni a plakettel, nem kétséges, hogy individualitását is kellőképen érvényre tudja juttatni s így mindenképen értékes műveket alkot. Ám Szárnovszky pályájának ismertetésénél nemcsak ezen kell sajnálkoznunk, hanem főképen azon, hogy ő, ki már ennyire belelátott a plakettművészet titkaiba, aki elsőnek látta be azt, hogy a francia plakett-renaissance vívmányait nem szabad mellőznünk, nem tudott a művészek közt munkatársat vagy tanítványt keresni, a közönségben pedig nem tudta az érdeklődést felkelteni. így történik azután, hogy vele még mindig nem jutottunk el a modern magyar plakett szerves fejlődéséhez; ő maga senkinek sem adja át a mintázó fát, ellenben az időben tőle függetlenül már szorgalmasan dolgozik egy fiatal magyar művész; hogy a modern értelemben vett magyar plakettet megteremtse. És ez - amint látni fog­ juk - sikerül is neki. E fiatal művész Beck Ö. Fülöp. Kugler Ferenc műve: Dr. Siklóssy Gyula arcképe Kerek plakett. Gipsz. 1869. (Később öntötték bronzba.) Gerl Károly müvei: Victoria, tanulmány. Bécs, 1876. - Orpheus, Füger-aranyérmet nyert pályamunka, 1876. Bécs. - Meine erste Kopfgravur, 1877. - Szent György-érem, 1878. - Női mellkép, tanulmány. 1879. - A tudományegyetem jubileumára készült érem, veret. 1880. -- Vasmegyei gazdasági egyesület érme, veret. Í880. - Munkácsy Mihály, 1882. - Országos vadászegylet érme, veret. 1883. - Agancskiállítás érme, veret. 1883. - Alsófehérmegyei gazdasági egyesület érme. - Magyaróvári Kazinczi-kör érme, veret. 1884. - Simor kápolna érme, veret. 1884. - Székely Aranka. 1885. - Trefort Ágoston, veret. 1886. - Szentiványi Márton, veret 1886. - A művész anyja. (Gerl Zsófia.) - A művész szüleinek páros arcképe, veret. 1888. - Latzkó Lajos, önt­ vény. - Liszt Ferenc - Lotz Károly, öntvény. - Dr. Kubacska Hugó, öntvény, 1890. - Komáromi ipari és gazdasági kiállítás. Veret- 1891. - Tanulmány az előbbi előlapjá­ hoz. 1891. - Stegner család (?) érme, veret. - Temesvármegyei gazdasági egyesület érme, veret. (Két nagyság.) - Jókai Mór, veret. 1893. - A magyar ötkoronás ezüstpénzek hát­ lapjának tervezete (gipsz). - Mutkoroff Száva, 1893. -- Wekerle Sándor, veret 1894. - A kassai tanulók tornaversenyének érme, veret, 1894. - Belházi N. János, veret. 1895. - Sarah Bernhardt, 1895. - Bányászfiú, 1895. - A millenniumi kiállítás érmeinek pályá­ zata. (Nyolc modell.) 1895. - Millenniumi Szent-György-tallér, 1896. Veret. - I. Fer- dinánd-tallér (milleniumi érem). Veret. - Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület eke­ versenyének érme. Öntvény. - Őfelsége arcképe a kiváló érdemek jutalmazására szánt állami éremre, 1896. - Ä magyaróvári gazdasági egyesület érme. - Láng Lajos, önt­ vény, 1897. - Körmöczi főreáliskola tornaversenyének érme, veret. - Lukács László- érem, veret. 1897. - Érem I. Ferenc József 50 éves császári uralkodásának emlékére. 1898. - Reisner József, öntvény. - Lubich József. - Rechnitz Bernát. - A magyar kir. bányászati és erdészeti akadémia érme, veret. - Hungária-plakett. - Munkácsi Mihály, plakett-minta, 1900. - A selmecz atlétikai klub érme. Veret. - A Numizmatikai Társulat tagsági érme, veret. 1901. -- Lukács László körmöczi díszpolgárságának emlé­ kére, 1901. Öntvény. - Körmöczbányai emlék, (Két különböző példány.) Veret. - Emlék a körmöczbányai pénzverőből. (Két különböző példány.) Veret. - Budapesti magyar ama­ tőr-fotográfiai kiállítás érme. - A körmöczi pénzverők személyzetének zászlóavatási ünnepére. Aluminium veret. - Önarckép, 1905. Öntvény. - Újévi kártya Foest részére. Veret. - Pipázó, tanulmány. - Bányászok, tanulmány. - Ivó (Munkácsy Mihály után.) 1906. - Kosok. (Pállik Béla után.) 1906 - Szarvasbőgés. Tanulmány. - Gyermekfej. Veret. - Körmöcbánya főtere. 1907. Vázlat. Gerl Károly és Reisner József közös müvei: Ferenc József. (Az ezredéves kiállítás körül szerzett kiváló érdemek jutalmául.) 1896. Veret. - A Körmöczi Nándor-altáró. Emlékplakett, veret. 1899. - Kimély Károly-érem, veret. 1904. Reisner József müvei: Gyermekfej, színes viasz, 1884. -- Pénzverdéi kiállítás emlé­ kére ma millenniumi kiállításon veret. 1896. - Teleki Géza gf. érem, veret. 1898. - Graenzenstein Béla plakett, veret. 1902. - Edward VII. király, öntvény. 1901. - Pénz­ verdéi látogatási érem, veret. 1906. - Reitzner Miksa plakett, veret. 1907. - Farbaky István érem, veret. 1909. - Ferdinánd I. bolgár király, galvano 1909. Klein Ármin müve: Erzsébet királyné. (Érem.) Öntvény. 1879. Loránfi Antal müvei: Lotz Károly érme, viasz. 1884. - Tisza Kálmán, veret. Véste Gerl Károly; hátlapját véste Mayer Elek. 1885. - Gönczy-érem, viasz. - Férfi­ arckép, viasz. - A katholikus legényegylet jubileumi érme, veret. - Gróf Széchényi István, öntvény. 1897. - Payr Ede, galvano (plakett). 1903. - Hilibi Haller József, veret. 1906. Damkó József müvei: Szent-László-érem pályaterve, 1891, - Magyarországi Torna- egyletek Szövetségének érme, veret. Szárnovszky Ferenc művei: Petőfi Sándor (plakett). Öntvény. - - Benczúr Gyula, öntvény. - Bihari Sándor, öntvény. - Hubay Jenő, öntvény. - Kacskovics Zoltánná sz. Siklóssy Irma, öntvény. 1891. - Emlékérem e felírással: 1891 január 27 ik emlé­ kére. Öntvény. 1891. - Szent-László-érem. Veret. 1892. - Ferenc József. Koronázási jubileumi érem. Öntvény. 1892. - Wesselényi Miklós. (A Wesselényi vívó-klub érme.) Veret. - Az egészségügyi és demográfiai kongresszus érme. Veret. 1894. - Az Ipar- művészeti Múzeum állami nagy érme, veret. 1896. - Tervezet az előbbihez. Vázlat. 1896.

III. A modem magyar plakett megalapítása

(Beck Ö. Fülöp, Telcs Ede és tanítványai.) Beck Ö. Fülöp 1873-ban született. Művészi nevelésének A-B-C-jét a budapesti ipar- művészeti iskolában nyerte, hol Lóránfi Antal volt mestere. Beck iparművésznek készült és már mint ilyent a kisplasztikái feladatok érdekelték elsősorban. Budapesten a fiatal Becket misem hajthatta a plakettművészet felé. Nem voltak érmek és nem voltak érem iránt érdeklődők. így történt aztán, hogy a fiatal művésznek Velenczében, majd Bécsben kellett a modern érem első példányait meglátnia. Bécsben 1893-ban, tehát húsz éves korában járt. Az itt látottak inspiráltak első e nemű művére édes anyja arcképének megmintázására. Ügy látszik ekkortájban már föltett szándéka volt, hogy mint plakettőr szolgálja a művészetet Ily hajlammal ment Beck 1894-ben Párisba, hol az École des beaux Arts-ban, az éremszobrászati tanfolyamon a nagy Ponscarme-nak tanítványa lett. Sajnos, nem sokáig maradhatott Párisban, de e csekély idő alatt is tele tüdővel szívta magába a modern francia éremművészet üde levegőjét. Hazajővén, a legnagyobb ambícióval folytatta tanulmányait és fogott egyszersmind munkába. Mert ambíciójának kielégítésére mindjárt alkalom is kínálkozott. 1896-ban a magyar nemzet gyönyörű kiállítás keretében ünnepelte meg ezeréves fennállását. Ez alkalomra Beck a kormánytól - még Párisban készült pályatervei alapján - egy emlék­ pénznek, az úgynevezet milleniumi koronának és három kiállítási díjéremnek megmintá­ zására kapott megbízást. Becsülettel oldotta meg e feladatokat. Ha valamikor Francia- ország mintájára igazán művészi pénzünk lesz, Beck millenniumi koronáját mindenesetre egy lépésnek fogjuk tekinteni e cél elérése felé. A díjérmekben már merészen nyúl a leg­ nehezebb problémák után. Magyarországot pl. az egyiken ifjú nőben személyesíti meg, ki koronával fején, fáklyatartó géniusz vezetésével egy hármas fogatot hajt. Beck e művén már helyesen ismeri fel a formákai, amelyeket lágyan és laposan kezel. Ha a kompozíció hagy is fenn kívánni valót s ha itt még nem is nyilatkozik meg Beck későbbi művészi egyénisége, el kell ismernünk, hogy e korai munka is- mindjárt egy harmonikus művész- lélek megnyilatkozása. S az elismerés nem is maradt e l; néhány további munkája, melyben nyilvánvaló volt folytonos haladása, megalapították Becknek, mint plakettőrnek hírnevét. Azonban a siker nem kapatta el, szakított avval a patetikus stílussal, melyet első megrendeléseinek termé­ szete ráerőszakolt s a legszorgalmasabb autodidaxis útján jutott el mai kiforrott stílusához. E tanulmálmányait nemcsak Budapesten folytatta. A millenniumi esztendő után csak­ hamar Münchenbe megy, hol sok jeles művésszel érintkezik s ezt nem mulasztja el hasznára fordítani. Innen Frankfurtba, majd Hanauba megy, hol ezüstárú-gyárosoknak készít plakett­ féle munkákat iparművészeti célokra. 1898-ban véglegesen hazajön és eleinte megosztja tevékenységét a plakett és az iparművészet között, de iparművészeti munkáin is megérzik, mint vonzolta Becket tehetsége és hajlandósága kezdettől fogva a plakettművészet felé. Fia azt nézzük, hogy egy vázára hogyan rakja fel a díszitő domború ékítményt, ha hamu­ tálcáinak stilizált virágait nézzük, ha észrevesszük, mint lopja a tálca fenekére egy kalota­ szegi menyecske fejét: mindjárt az az érzésünk, hogy egy plakettszobrász foglalkozik ipar- művészeti tevékenységgel. Később elkedvetlenedik az iparművészeitől. Több ízben jár lent Olaszországban, majd 1909-ben ismét hosszú időt tölt Münchenben. Ezen útjainak hatását mind megérezzük művén. Mert Beck nemcsak nagytehetségű, de végtelen lelkiismeretes művész is. Jól tudja, hogy nem az a plakettőr, ki elsajátítja a modern plakettművészet külsőségeit és megelég­ szik avval, ha úgy- ahogy viasszal felrakván a formákat, a többit a redukciós eljárásra, a verő intézetre és a behízelgő patinára bízza. Az igazi plakettőrnek szobrásznak és vés­ nöknek kell lennie egyaránt. Ismernie kell nemcsak művészetének, de mesterségének min­ den titkát. Mint szobrász tudjon mintázni, de tudjon faragni is ; mint vésnök ismerkedjék meg az anyagnak, a kő s az érc minden fajának titkaival; ne tekintse a mintázással befejezettnek művét; a gipszmintán még felismerhet egyes eddig észre nem vett hibákat s a verőtökét sem szabad szentírásként kezelnie ; ha a művész vésni is tud, ez sem lesz akadály számára. így dolgozik Beck. Ami művészetét magát illeti, Beck éremszobrász a szó legjobb értelmében. Teljesen tisztában van az eszközökkel, melyek rendelkezésére állanak; tudja, melyek a célok, melyeket elérnie lehet; nem válik soha túlságosan festőivé, amire pedig annyi, szerintünk éppen nem helyeselhető példa van. Egyetlen műve van, Korányi Frigyes érmének hátlapja, ahol a festőiség felé hajló kompozíciót találunk. Ez a plakett Beck javakorának elejéről, 1901-ből való. De ez elszigetelt jelenség művészetében. Mint érem­ szobrász megmarad az érem és plakett által eléje szabott határok közt s az a körülmény, hogy a monumentális szobrászattal is kezd foglalkozni, nem csábítja az ellenkező végletbe. Petőfl-plakettjén megmutatja, mily monumentális hatást tud elérni, mennyi erőt és mozgást tud beszorítani a plakett kis felületére, ám további műveit egytől-egyig bizonyos érett, előkelő nyugalom jellemzi. A kompozícióban mindig gondos s a rendelkezésére álló tért mesteri módon használja ki. A formák felismerésében nem téved, anatómiája biztos és alakjait kitűnő művészi érzékkel állítja be. A plakett további felületét nem oldja fel oly részletekre, melyek perspektivikus zsonglőr-mutatványokra emlékeztetnek, hanem a háttérkitöltését dekorativ érzékére kizza. A betűk felrakása pl. nem ballaszt neki, hanem további eszköz az artisztikus hatás fokozására. Emellett Beck igazi magyar művész. Magyar témák izgatják őt első sorban. II. Rá­ kóczi Ferenc arcképét többször is megmintázza. Az egyik egy példásan sikerült en face plakett. Hasonló szeretettel mélyed el Petőfi tanulmányozásában.1 Magyarországi Szent Erzsébetről egy bájos női fejecske alakjában szintén plakettet mintáz. A magyar Nemzeti Múzeum százéves jubileumának emlékére két plakettje van. Külön említjük meg Gyulai-plakettjét, melyet 1906-ban készített Gyulai Pál 80-ik születése napjára. Beck szakított a sablonnal és nem arcképes plakettet nyújt, hanem Gyulai egy költeményét ragadja meg s azt illusztrálja; de nem a szónak már-már gyűlö­ letes, hogy úgy mondjuk, cinkografikus értelmében ; Beck a, szó nemes értelmében illusztrál itt: a költeményt újra megkölti, de a saját anyagában, a plakett négyszögletű bronz alapján. A művész azt a momentumot ragadja meg, amikor az anya megjelenik három kis árvájá­ nak. Az anya alakjára, mint akin a kompozíció súlypontja nyugszik, hatalmas vertikális hívja a fej figyelmet, mely azonban érvényesülni engedi a fej fenkölt-fájdalmas tartásában s a kezek finoman differenciált mozdulatban rejlő szép motívumokat. E mozdulatokat horizontális vonalak viszik tovább a három gyermeknek bájosan felépített csoportja felé. A kompozíciót jobbról egy szekrény puszta fala zárja le s a tér érzetét kelti bennünk ; ez szükségszerű kiegészülése az anya elsuhanó, szellemszerű mozdulatának és ellensúlyo­ zása, de egyszersmind kiemelése a lap bal sarkában levő főalaknak. A háttér nyugodt, dekorativ előadása igen sikerült és perspektívát teremt anélkül, hogy ez a plakettszerűség rovására menne. Ezen időből való munkája Becknek Balassa Jánosnak, a híres magyar orvospro­ fesszornak arcképe. E műve egyszerűségében is monumentális hatásával s a mintázásnak bravúrosan lapos kezelésével Beck legjobb művei közt foglal helyet. Későbbi időből való arcképplakettjei közül Tisza István gr. karakterisztikus fejét említjük meg. (1907.) E művek Beck jelenlegi javakorából valók. Ezekhez járul egyik legújabb műve, a Mikes Kelemen emlékére mintázott plakett. (1909.). A műnek ismét kompozíciója érdemel különös figyelmet. Az absztrakt művészi probléma a következő volt: ülve író alak elhelyezése a körben a tér lehető legnagyobb kihasználásával. A bemutatott ábra mutatja, mennyire sikerült a probléma megoldása. Kissé meggörbülve ül a kuruc vitéz asztalánál; merész rövidülésben bemutatott széles válla s az oldalán szerényen jelzett kard elárúlják, hogy nemcsak a toll-, de a kard­ forgatás is a mestersége. F'ejének tartása mintegy párhuzamos görbülő hátával s e két motívummal, melyet a többi ellenkező irányú vonalak még jobban kiemelnek, végtelen melankólia és egyszersmind nyugalom költözik a kompozícióba. E példák eléggé jellemzik Beck sokoldalú, komoly művészetét. De Beck érdemeinek méltánylásánál nem szabad felejtenünk, hogy ő volt az, aki plakettművészetünk öröktűzét nem engedte kialudni. Amint láttuk, 1896 után Szárnovszky már nem törődött a plakettel s ha ezidőtájt Beck nem szenteli magát jóformán kizárólag e művészetnek, nagyon való­ színű, hogy esztendőkre estünk volna vissza és kénytelenek lettünk volna ismét minden alkalommal Bécshez fordulni segítségért. Hogy ez nem így történt, az Becken kívül egy másik nagy tehetségű magyar szobrász érdeme: Telcs Edéé. Beck csendes, műtermébe zárkózó ember. Munkásságának mégis megvolt a propagativ hatása is. De ideális segítő­ társa volt ebben a mozgékony Telcs Ede, kiben a plakettművészet nemcsak jeles művelőt, de ügyes, mozgékony apostolt is nyert. Telcs Ede 1872-ben Baján született. 1887-ben Budapestre kerül, hol egyideig Vasadi Ferenc szobrászati iskoláját látogatja. 1888-ban fölveszik a bécsi képzőművészeti akadé­ miára, hol négy évig Hellmer, három évig Zumbusch vezetése mellett tanul. Az akadémia elvégzése után szolgálja le egyéves önkéntesi esztendéjét, majd egy évig Zala György műtermében, azután pedig önállóan dolgozik. Telcs nem szentelte magát kezdettől fogva úgy a plakettnek, mint Beck. Monumentális szobrásznak készült s amikor egy csomó monumentális és kisplasztikái művel már megalapította hírnevét, akkor kezdett el plakett­ mintázással is foglalkozni és méltán vívott ki magának e téren is közelismerést. Telcsnek ez a tevékenysége 1903 tói datálódik. Ezidőponttól kezdve sűrűn találkozunk a Telcs-plakettekkel. Ám ezt megelőzőleg is van Telcsnek néhány érdekes munkája. így például 1896-ban, amely esztendő mint Szárnovszky és Beck műveinek éve, a legnevezete­ sebb esztendő a magyar plakettművészet történetében, megmintázza Benedikt Móric, majd a rákövetkező esztendőben Gruber József dr. magyar származású bécsi orvosok mellképeit. Mindkettő teljes szigorúsággal, biztos kézzel és erős reálizmussal megmintázott képmás és elárulja alkotójuk hivatását. E két plakettnek különben érdekes története van. A betűket ugyanis Staniek Eduárd bécsi származású érmész írta, ki később Frankfurtban tanár lett. Staniek a Benedikt-plakettet saját neve alatt ki is állította az ottani műcsarnokban, honnan azokat Telcs tiltakozására eltávolították. A lapok ekkor hasábos cikkekben tá la lt á k a dolgot, mégis mindkét érem Staniek neve alatt, mint osztrák munka szerepel és külföldi szakmunkák is (pl. Chauffepié) mint ilyent említik. Telcs az 1896/97-es esztendőkben még Járosy Lajos és neje arcképét mintázza meg, majd néhány esztendeig csaknem kizárólag monumentális szobrászattal foglalkozik, míg 1903-ban újult kedvvel nem fog ismét plakettek mintázáshoz. Művei kevés kivétellel mind arckép-plakettek. Mindegyik elárulja a plakett technikájában való teljes otthonos­ ságot ; amellett mindegyik műve egyenesen szoborszerű benyomást tesz. A laposságra való törekvést nem tekinti feltétlen szükségnek. Nem egyszer eljut hozzá, de ennek ked­ véért semmi fontosabbat fel nem áldoz. Művein a monumentális szobrász kezét érezzük. Thaly Kálmán arcképénél pl. az az érzésünk, hogy a művész először in idea a modell mell­ szobrát készítette el s onnan mintázta ezt a karakterisztikus részletekben gazdag profilt. Valósággal ez volt az eset az Andrássy-éremnél, hol a mintázás alapján Zala György lovas Andrássy-szobra szolgált. De hogy átalakította Telcs Andrássy fejét a saját céljaira. Itt már nem az impozáns megjelenésű lovast látjuk, hanem az államférfit, kinek finom, száraz profiljából egész intellektusa ránk sugárzik. A pszihologiai megfigyelést bekapcsolja a szobrász birodalmába. Ott van pl. Popper Dávidnak, a gordonkaművésznek arcképe. Mellképet nyújt a kiváló muzsikusról. Érdekes arcot látunk profilban; a tekintet nem ránk esik, hanem a távolba mélyed; nyilván a gordonkájából kicsalt hangokra figyel; igen, ott a gordonka nyele, mint erős, hangsúlyos vonal, balkezében ; sem a cello további részeit nem kapjuk a képbe s a kézből is, csak a kéz fejét látjuk; így maradnak el a kompozícióból a mellékes részek és így terelődik figyelmünk a lényeges dolgokra. Kiváló munkája Telcsnek Szoldatics Ferenc arcképe, melyet 1909-ben mintázott. Egy istenfélelemben és művészetben eltöltött életű aggastyán tiszteletreméltó fejét látjuk magunk előtt vertikális irányban, nyugodtan beállítva. E vertikálist sok erővel ismétli meg az ötletesen megválasztott hosszúkás forma, mely - ha szabad ismét zenei hasonlattal élni - az először megütött hangot hatalmas akorddá bővíti ki. Amint láttuk, Telcs portraitista. De sikerrel foglalkozott más témákkal is. Nem egyszer mély pszihikai hatásra törekszik. Ha könnyebb, lágyabb hatást akar elérni, ez is sikerül neki, igy.pl. 1909-ben készült leány-egyesületi érmében. E sokoldalú szorgalmas munkás­ sága mellett Telcs azt szokta mondani, hogy ő tulajdonképen nem „érmész“ ; érmészeti tanulmányokat nem végezett, nem tanult senkitől plakettet készíteni, csak az élet vélet­ lenei hozták magukkal, hogy mégis ennyi éremnek és plakettnek lett alkotója. Lehet, hogy úgy van. Mindenesetre konstatálnunk kell még, hogy Telcsnek nem csak plaketteket köszönhetünk, hanem plakett-művészeket is. A most tárgyalandó fiatal művészek az ő biz­ tatására kezdtek a plakettel foglalkozni. E fiatalokra nagy hatással volt mindig Beck kiforrott művészete is, azonban Telcs volt tulajdonképeni mesterük, ő volt az, ki bizta­ tással, tanítással folyton ébren tartotta ambíciójukat. * E művészek sorát Berán Lajos nyitja meg. Berán Lajos 1882-ben született Budapesten. 1899-ben Telcs műtermébe kerül, honnan még azon év októberében a bécsi képzőművészeti akadémiára jut, Hellmer tanár tanít­ ványai közé. Itt három évet tölt. 1902-ben ismét Telcsnél, majd nemsokára önállóan dol­ gozik. Első érmeit 1901-ben készíti. Döntő hatással volt pályájára az Iparművészeti Tár­ sulatnak Trefort Ágost emlékére kiírt plakettpályázata. E pályázaton résztvettek Beck Ö. Fülöp, Berán Lajos, Gaal István és Szirmai Toni. A bíráló bizottság Gaal Istvánnak Ítélte oda az első díjat, Beránnak a másodikat, egyszersmind e két művészt szűkebb pályázatra szólította fel, melyen aztán Berán lett a győztes; így ő kapott megbízást a kivitelre. Ez időtől fogva Berán kizárólag az érem- és plakett-művészetnek szenteli magát. Évről- évre mind több és több munka kerül ki műterméből, úgy hogy Beck és Telcs után ő a legtermékenyebb itthon élő éremművészeink közt. Nagy szorgalmával hasonló lelkiismere­ tesség párosul. Ő is igyekszik behatolni az érmészet tehnikai rejtelmeibe. Nem elégszik meg a kényelmes redukáló eljárás által elérhető olcsó sikerekkel, hanem tanul acélt vésni, fát és követ faragni, hogy érmeit anyagszerűen tudja készíteni. E részben folytonos fej­ lődést állapíthatunk meg nála. A Trefort-plakettől (1904) a Körösi Csorna Sándor-plakettig (1909) hosszú utat tett meg Berán. Ott meglepően hatott a téma rutinos kezelése, a probléma könnyed megoldása, itt azonban már értékesebb dolgot látunk: a művész egyéni­ ségének érvényesülését; a fejet teljesen egyéni módon mintázza meg; talán akarattal mel­ lőzte itt a lapos formákat, hogy ezek nélkül is éremnek érezzük művét; mintha a véső vonalait látnok a fején; nyoma sincs a pasztózus elkentségnek, melyre a gyenge művészt oly hamar elcsábítják a jó-rossz példák ; érmet látunk magunk előtt, gyönyörködünk benne s nem jut eszünkbe, hogy egy segítő-folyamatra, a redukció előtti mintázásra gondol­ junk vissza. Egyáltalában bizonyos férfiasság jellemzi Berán munkáit, amihez hozzájárul az, hogy műveinek hátsó lapjára szívesen helyez el egy-egy akt-tanulmányt, melyek erőről és külö­ nösen a férfi-szépségben rejlő artisztikum helyes megfigyeléséről tanúskodnak. Szépekés ügyesek Berán sport-érmei; jelenleg ismét tíz-féle sport-érmen dolgozik, amelyek előreláthatólag nemcsak neki fognak népszerűséget szerezni, hanem magának a plakett­ művészetnek is. Valóban itt is a legfőbb ideje, hogy csodásán fellendült sportéletünk kövesse a francia példát és amikor jutalmazni akar, számoljon avval, hogy egyik-másik athléta mégis csak tud valamit a modern művészetről és restelkedve fogadhat el jutalmul olyasmit, aminek egyáltalán semmi belső értéke sincs és csak egjr rossz kor ízléstelen­ ségéről tesz tanúságot; mert rendszerint ilyenek sport-tiszteletdíjaink. Ha e téren állapo­ taink megjavulnak, úgy ez jórészt Beránnak lesz köszönhető. (Sport-érmeket mintáztak kívüle Beck Ö. Fülöp, Weinberger Antal és Maróti Géza.) Berán különben most hosszabb külföldi útra indult, melynek célja, hogy kedvenc művészetében tovább képezze magát. Telcs Edének további két tanítványa Reményi József és Juhász Gyula. Mindkettőn meglátszik a mesterüktől nyert egészséges útmutatás, mely azonban nem megy e fiatal művészek egyéniségének rovására. Reményi arcképekkel ért el szép sikereket, 1909-ben pedig ő készítette az Érem­ kedvelők Egyesülete „Kalotaszeg“-plakettjét. E nehéz témának, melyet a festőiség és folklore szemüvegén át szoktunk nézni, szobrászi megoldása meglepetést keltett; a plakett monumentálisán s amellett magyarosan hat A monumentális vonásra nagy súlyt fektet Juhász Gyula is. Ezt célozza pl. Szilágyi Dezső-plakettje, melyben kiváló jellemzést nyújt; a lapos formák keresését itt úgy látszik jószántából hanyagolja el, de azért nem válik brutálissá, bár a plakett nagy öntvényét jobbnak Ítéljük redukciójánál. Húsipari kiállítási és balesetügyi kiállítási plakettjei értelmes, szép kompozíciók. Ha nem is Telcs tanítványai közé, de a Telcs-csoporthoz számíthatjuk még Murányi Gyulát, ki szintén sokáig dolgozott Telcs műtermében, bár ha egyenesen tanítást a plakettre vonatkozólag nem is nyert Telcstől. Murányi Gyula 1882-ben született. Szobrásznak készült kezdettől fogva és finoman átérzett munkáival csakhamar elismertette tehetségét. A plakettel csak nem régiben, 1906-ban kezdett foglalkozni szeretettel és odaadással. Első munkája egy Heine-plakett volt, melyet arckép után mintázott. E műve meglep avval, hogy mily bátran mellőzi Heine arckife- jezéséből azt a ráerőszakolt édeskésséget, melytől a legkiválóbb Heine-mintázók sem tudtak szabadulni. Majd élet után kezd mintázni és nagyszámú arckép-plakettet alkot. Stilizációra és nyugalomra törekszik. Plakettjeinek térbeosztására jellemző, hogy a plaketten a tulajdonképeni kompozíció számára rendszerint keretet készít s a feliratot a kereten kívül helyezi el, ami által elkerüli az esetleg nem kellőképen alkalmazott betűjegyek által okozott zavaró hatást. Telcs Ede tanítványai közé tartozik még Kiss Aranka, ki szintén mintázott néhány sikerült plakettet, viszont Beckhez közelállónak látjuk öccsének, Fémes Beck Vilmosnak művészetét, ki a Műcsarnok 1910. évi tavaszi kiállításán szerepelt először nyilvánosan. Beck Ö. Fiilöp művei: Anyám arcképe, galvano. 1892. - Dr. Nékám Lajos, ezüst öntvény. 1894. Páris. - Dr. Láng Nándor, bronz öntvény. 1894. Páris. - Caligula, kerek mintázat, öntvény. 1894. Páris. - Basch Árpád, kerek mintázat (csak viasz). 1894. Páris. - Constance, kerek öntvény. 1895. Páris. - Maria de Labadie arcképe, öntvény. 1895. Páris. -• Susanne Coriot, öntvény. 1895. Páris. - Millenniumi korona, veret. 1895. Páris. - Az ezredéves országos kiállítási nagy érem. 1895. - Az ezredéves országos kiállítás érme, közreműködők érme, veret. 1895. - Az ezredéves országos kiállítás érme, az érdem jutalmául. 1895. Páris. - Pásztorjelenet, galvanoplasztika. 1896. - Hungária, öntvény, Őfelsége tulajdonában. 1906. Frankfurt. - Tépelődés, öntvény. 1897. München. - J. L. Windholz arcképe. 1898. München. - Dr. Kovács József, veret. 1898. - Petőfi, tanul­ mány, gipsz. 1898. - Petőfi és Bem, tanulmány, gipsz. 1898. - Petőfi és Bem, papír- nyomás számára acélban vésve (kerek). 1908. - Budapesti Korcsolyázó-Egylet érmei. 1898-99. (Veretek.) - A műkorcsolyázás érme. - A gyorskorcsolyázás érme. - Baj­ noksági érem. - Buda és Pest, öntvény. 1899. - Duna, öntvény. 1899. -- Duna, önt­ vény-kisebbítés, 1900-ban. - Aratás, öntvény. 1899. - Juhász, öntvény. 1899. - Az Országos Gazdasági Egyesület emblémái. 1899. - Gyermekfej, öntvény. 1899. - Az Országos Gazdasági Egyesület plakettje, veret. 1900. - Férfi arckép, öntvény. 1899. - Irgalmasság, öntvény, 1900, a kisebbítés, 1902-ben. - Margit, öntvény. 1900. South- Kensington múzeum túl. -- Beatrix, öntvény. 1900. - Szent Erzsébet, öntvény. 1900. - Móric bátyám arcképe, öntvény. 1900. - Dr. Korányi Frigyes, veret. 1901. - János bácsi, öntvény. 1901. - Busbach Péter, öntvény és veret. 1901. - Samassa József, veret. - Magyar Nemzeti Múzeum emlékplakettjének redukció alá nem került terve, önt­ vény. - Széchenyi Ferenc, tanulmány, öntvény. 1902. - Madarassy Beck Nándor báró, öntvény. 1902. -- Spiegl János, öntvény. 1902. -• Kornfeld Zsigmond, öntvény. 1902. - Leányfej, öntvény. 1903. - Tanulmány, öntvény. 1903. - Öreg ember, öntvény. 1903. - Elek Artur arcképe, öntvény. 1903. - Egy munkás élet allegóriája, öntvény. 1903. - Mihály bácsi, öntvény. 1903. - Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület plakettje, veret. - Sz. Erzsébet, öntvény. 1903. - A Photo-Klub plakettje, veret. 1903. - Tanul­ mány a Petőfi-plaketthez, öntvény. 1903. - Gámán Zsigmondnak, dekorativ plakett, önt­ vény. 1903. - Tanulmány a Rákóczi-plaketthez, öntvény. 1904. - Rákóczi Ferenc, öntvény. 1904. - És megyünk az életen keresztül, öntvény. 1904. - Az élet végén, öntvény. 1904. - Endrei S.-né arcképe, öntvény. 1904. - H. úrnő, öntvény. 1904. - Cserháti Jenő, öntvény. 1904. - A kereskedelemügyi magyar királyi Miniszter iparművészeti érme, veret. 1904. - Az Evezős Egyletek Országos Szövetségének plakettje, veret. 1904. - Kis leány, öntvény. 1904. - A Photo-Klub plakettje, veret. 1905. - Balassa János- tanulmány, öntvény. 1905. - Balassa János, veret. 1905. - Rákóczi Ferenc, veret, 1905. - Petőfi Sándor, veret. 1905. - Anyó, öntvény. 1905. - Gyulai Pál jubileumára készült plakett, veret. 1905. - Kössler János, plakett, öntvény és veret. 1906. - Ili baba, önt­ vény. 1906. - Fellner Henrik, öntvény. 1907. - Weisz Fülöp, öntvény. 1907. - A vas- és fémipari kiállítás érme, veret. 1906. - Jónás H. úr és úrnő arcképei, öntvények. 1907. - Tisza István gróf (I. minta, signatura nélkül), öntvény. 1908. - Tisza István gróf, veret. 1908. - Zsolnay Miklós, veret. 1908. Manci, Lonci, Sándor és Laci, négyes gyer­ mekarckép, öntvény. 1908. - A Mikes Kelemen-érem első mintája után készült próba­ veret. 1908. - Mikes Kelemen, veret. 1908.- Samassa József, veret. 1908. - Matleko- vics Sándor, veret. 1908. - Ráth György, veret. 1909. - Liszt Ferenc, öntvény. 1909. Telcs Ede művei: Benedikt Móric, veret. 1896. - Járosy Lajos, öntvény. 1896. - Gruber József dr., veret. 1897. - Járosy Lajosné, öntvény. 1897. - Thaly Kálmán, veret. 1903. - Cahn-Lorie Ida, öntvény. - Karap Ferenc, öntvény. - Germain Louise, öntvény, 1903. - Sonnenthal Adolf, veret. - A művész anyja, öntvény. -• Eppstein Jehudo, öntvény. - Lukács Antal, veret. 1903. - Thaly Kálmán, veret. 1904. - Fáik Miksa és neje, sz. Schindler Klementina, öntvény. 1904. - A börtönügyi kongresszus plakettje, veret. 1905. - Marczali Henrik, öntvény. 1905. - Gyermekarckép. 1906. - Lenkei Henrik, öntvény. 1906. - Puccini Giacomo, veret. 1906. - Popper Dávid, veret. 1906. - Kossuth Ferenc és Szterényi József, veret. (Hátlapja Berán Lajostól.) - Anya­ ság, veret. 1906. - Gozsdu Elek, öntvény. - Andrássy Gyula gr., veret. 1906. (Hátlapja Zala Györgytől.) - Görgey Arthur. 1907. - Politzer Ádám, veret. 1907. - A Magyar Numizmatikai Társulat körmöczbányai kirándulásának érme, veret. 1908. - A Tőzsde­ palota érme, veret. 1908. - Leány-egyesületi érem. 1909. - Reiszmann Mór, veret. 1909. - Szoldatics Ferenc, veret. 1909. - Beöthy Zsolt, veret. 1909. - Fayer László, veret. 1909. - Görgey Artur, gipsz. 1909. - A közoktatásügyi miniszter érme vidéki kiállításokon kitüntetett művészek részére, veret. 1909. Berán Lajos művei: Férfi tanulmányfej, nagyobbméretű öntvény, 1899. - Raics Leopoldina, öntvény. 1901. - Berán Vilma, öntvény. 1901. - Berán Nándor, nagyobbméretű öntvény. 1902. - Berán József, öntvény. 1902. - Vedrődi István rajztanár, öntvény, 1902.- Trefort Ágoston, öntvény. 1903. - Berán József, öntvény. 1903. - Hofer Károly fő­ igazgató, nagyobbméretű öntvény. 1904. - Trefort Ágoston, kétoldalú emlékplakett, veret. 1904. - A művész neje, öntvény. 1904. - Gyermektanulmányfej, öntvény. 1904. - Crettier Ferenc és Gecső Ilona, öntvény. 1904 - A Ferencvárosi Tornaklub kétoldalú díjplakettje, veret. 1905. - Schanzer Béla, Margit, Pali és Médi, négyes arckép, plakett, öntvény. 1905. - Zechmeister Károly győri polgármester 25 éves jubileumának kétoldalú arcképes plakettje, öntvény. 1905. - Aranylakodalmi emlékplakett, egyoldalú veret. 1906. - Dr. Kovács Jenő és Knuth Emilia páros arcképe, öntvény. 1906. - Semmelweis J. F. emlékplakett, kétoldalú, veret. 1906. - Építési Rajzolók Egyesületének díjplakettje, veret. 1906. - Révész Artur, öntvény. 1906. - Stricker úrnő, kerek öntvény. 1906. - Az orsz. vas- és fémipari kiállítás plakettjének hátlapja, veret. 1906. (Előlapja Telcs Edétől.) - Aczél Katica, kerek öntvény. 1906. - Benkő János főhadnagy, öntvény. 1906. - A technikus bál jelvénye, veret. 1907. - Pécsi kiállítási jelvény, veret. 1907. - Kléh István arcképes plakettje, öntvény. 1907. - Dr. Véghely Aladár, öntvény. 1907. - Thaly Kálmán emlékérme, veret. 1907. - Czigler Győző, kétoldalú arcképes plakett, a Magyar Mérnök- és Építő-Egylet Czigler-díja, veret. 1908. - A művész neje, kerek öntvény. 1908. - A kereskedelemügyi miniszter iparműveszeti érme, veret. 1908. - Hültl József bányaigazgató, veret, 1908. - Dr. Hültl Hümér, dr. Kosénak Miksa, dr. Paunz Sándor hármas arcképe, veret, plakett. 1908. - Az I. honvédgyalogezred jubileumi plakettje, veret. 1908. - Killer Jolán rajztanárnő, kerek öntvény. 1909. - „Lóusztatás“, az E. K. E. pályázata, gipszöntvény. 1909. - A nemzetközi tejgazdasági kiállítás egyoldalú díjplakettje, veret. 1909. - Fadrusz-tanulmány, gipsz. - Fadrusz János emlékérme, veret. 1909. - Ram- pacher Irma, öntvény. - Dr. Sarbó Arthur gyermekei, páros arckép, öntvény. 1909. - A Magyar Úszó-Szövetség díjérme, veret. 1909. - Körösi Csorna Sándor, érem, veret. 1909. - A Magyar Építőművészek Szövetségének díjérme, veret. 1909. - Dr. Herczel Manó jubileumi plakettje, veret. 1909. Reményi József müvei: Dr. Berger Ignác, öntvény. - Dr. Beck Károly, gipsz. - Édes anyám, gipsz. - Dr. Kertész József és neje, öntvény. - Édes atyám, gipsz. - Erdődi Mihály, gipsz. - Gyömrői M. Manó, veret. - „Kalotaszeg“, veret. - Dr. Telbisz Károly, öntvény. - Felszabadítás, öntvény. - Öreg emberfej, gipsz. - Lehoczky Ede és mamája, veret. Juhász Gyula müvei : A húsipari kiállítás plakettje, veret. 1907. - Szilágyi Dezső, veret. 1908. - A balesetügyi kiállítás érme, veret. 1909. - Dr. Schönherr Gyula, 1909. Murányi Gyula müvei: Heine, öntvény. 1906. - Beer S.-né, öntvény. 1906. - Zichy Mihály, öntvény. 1907. - Nemzetközi sütőipari kiállítás, veret. 1907. - Kerpel Pali, önt­ vény. 1907. - K. Zs.-né, öntvény. 1907. - Anyám, öntvény. 1908. - Dr. Kövesi J., öntvény. 1908. - Pintér József, veret. 1908. - Fodor István, öntvény. 1908. - Beer Bertalanná, öntvény. 1908. - Gerber J.-né, öntvény. 1908. - Bohoumil Pára, öntvény. 1908. - László Henrik, öntvény. 1908. - Dr. Engel Károly, öntvény. 1908. - Dr. Szun S.-né, öntvény. 1908. - Nezsil Renci, gipsz. 1908. - Balog Lajos, öntvény. 1908. - Stella, kutya tanulmány élet után, öntvény, 1908. - Kató, öntvény, 1909. - Báró Fejérváry Géza, veret. 1909. - Vámbéry Ármin, veret. 1909. -- Dr. Frigyesi József, öntvény. 1909. - Meller M.-né, öntvény. 1909. - Beethoven, öntvén}'. 1909. - Haydn, öntvény. 1909. - Törley József, veret. 1909.- Tanulmányfej, öntvény. 1910. -- Mikszáth Kálmán, öntvény. 1910. - Ferrer, veret. 1910. Fémes Beck Vilmos müvei: Emlékplakett, 1910. - Gyermekarckép, 1910.

A jelen.

(A plakett elterjed. - Szirmai Antal. - Weinberger Antal. - Szentgyörgyi István. - Moiret Ödön. - Vágó Dezső. - Gaál István. - Csillag István. - Csiszár János. - Vendégszereplések a plakettművészetben.*) Amint az előző fejezetben láttuk, a modern magyar plakettművészet megalapozása a XIX. század utolsó öt esztendejében befejezést nyert. A plakettnek megvoltak a művelői és megvolt a közönsége. Most már szobrászaink, azok is, kik nem tartották magukat plakettőröknek, szívesen kalandoznak el az immár tetszetős plakettművészet irányában, a fiatal nemzedék pedig nagy kedvteléssel kapcsol be első tanulmányaiba plakett-stu- diumokat. A közállapotaink fellendülése óta működő első szobrász-generáció tagjai közül, Strobl Alajos (sz. 1856) is mintáz plaketteket; művei közül csak sok finomsággal készült Hausz- mann-érmét ismerem, melynek hátlapját Maróti Géza mintázta és Ormódi Zsigmondnak 1908-ban készült portraitját. Zala György (sz. 1858-ban) nevét viseli egy jelentéktelen kis érem, mely 1901-ben a cseklészi jótékonysági ünnep alkalmára veretett. 1906-ban ő készíti Andrássy-szobra leleplezése alkalmára vert érem sikerült hátlapját; 1907-ből két arckép van nevével jelezve ; 1910-ben pedig ismét plakettet mintáz Kautz Gyula tisztelőinek megbízásából. A jeles szobrász e művét, bár műterméből elsőrendű plakettőrök kerültek ki, nem tartjuk sikerült­ nek, sőt inkább például állítanók annak, hogy a plakettművészet speciális stúdiumot igényel. Róna Józseftől (sz. 1861-ben) is ismerünk egy plakettet: Gánsbacher József arcképét. Külföldön járó művészeinkre a francia példa nem téveszti el hatását. így a most említett egyes jelenségek mellé ellentétképen állítsuk ide a legtermékenyebb magyar plakett őrt, Szirmai Antait. Szirmai Antal (Tóni) 1871-ben született Budapesten. Öt évig tanult a budapesti iparművészeti iskolában, majd két-két évig Münchenben Ebedének, Rómában Kopfnak, Párisban Barriasnak tanítványa volt. 1892 óta Párisban él, hazájával azonban állandó összeköttetést tart fenn, kiállításainkon és pályázatainkon részt vesz. 1900 óta kizárólag érmek és plakettek készítésével foglalkozik, még pedig óriási termékenységgel. (Jegyzé­ künk 193 munkáját sorolja fel). Eklektikus s a francia plakettőrök modorához simuló iránya, valamint nagy agilitása számos külföldi megrendelést szerzett számára, de nagy számmal vannak magyar vonatkozású munkái, arcképei, kiállítási és egyéb alkalmi érmei is. Plakettművészeink közül külföldön él Weinberger Antal is. Weinberger 1879-ben született Resicán katholikus szülőktől. Kecskeméten járt iskolába, de sok időt töltött Aninán, hol az osztrák-magyar államvasuttársaság ipartelepének mintázó és cízeláló műterme tel­ jesen lekötötte érdeklődését.. Szülei felismervén tehetségét és hajlandóságát a mintázáshoz, a turnaui iparművészeti iskolába küldték, honnan a bécsi képzőművészeti akadémiára kerül. Itt az éremszobrászatnak szenteli magát és 1904-ben megnyeri a Gundel-dijat. Azóta állandóan Bécsben él ugyan, az összeköttetést azonban fenntartja hazájával, készít magyar vonatkozású érmeket és kiállításainkon résztvesz; nincs okunk tehát, hogy ne számítsuk magyar művészeink közé. Munkálkodását szorgalom és rutin jellemzik, melyekhez a kom­ ponálás iránti érzék járul; ezek teszik érthetővé a számos megrendelést és a sikereket, melyekben része volt. Külföldi tanulmányok után egyszerre mint kész művészek jelentek meg közöttünk Szentgyörgyi István és Moiret Ödön. Mindkettő tulajdonképen a nagyméretű szobrászattal foglalkozik, ám plakettjeik is igen figyelemre méltó alkotások s e téren még sokat várunk tőlük. Szentgyörgyi István a torontálmegyei Bégaszentgyörgyön született, hol apja, Schreiner István jelenleg is cipészmester. Szegeden elvégezte az állami fa- és fémipari szakiskolát, majd külföldre ment, hol mint fa-szobrász és kőszobrász alaposan megismerkedett a szobrász anyagával. így Telcszíván magát praktikus ismeretekkel, visszajön Budapestre, hol az iparművészeti iskolát végzi el, végül Bruxellesbe megy, hol az akadémián befejezi művészi kiképzését. A magyar közönség már mint kész művésszel ismerkedett meg vele az 1908. évi téli tárlaton, ahol több monumentális szoborral és hét plakettel szerepelt. Megelőzőleg állított már ki plaketteket 1906-ban Genfben, 1907-ben Párisban és Bruxel- lesben. Mint plakettőr igyekszik a plasztikai hatásnál maradni. Kerüli a festői hatást, a minden áron való ötletességet, az esetlegességet. Egyszerű és lelkiismeretes marad, amit az anyagnak alapos ismerete megkönnyit neki. Moiret Ödön 1883-ban született Budapesten. Művészeti tanulmányait a budapesti mintarajziskolában kezdte meg, majd a bécsi akadémián folytatta. Innen Bruxellesbe, végül Bécsbe került, hol jelenleg mint a Hellmer-féle mesteriskola növendéke dolgozik. Plakettekkel 1904 óta foglalkozik. Kár, hogy sok munkája csak vázlatban van meg s így a közönségnek hozzáférhetetlen. Sikerült alkotása az a Szent György-érem, melyet a Szent György-Céh, Magyar Amatőrök és Gyűjtők Egyesülete megbízásából 1910-ben mintázott. Érdekes művészi egyéniség Vágó Dezső. 1882-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányainak befejezése után az iparművészeti iskola növendéke lett, hol Lóránt! Antal volt a tanárja. Nagy hatással volt rá Walter Crane itteni látogatása s a modern angol iparművészet bemutatkozása. Odaadással kezd foglalkozni a zománcművészettel, különösen a domborművű zománccal, amelynek egy speciális készítési módjára szabadalmat is nyer. 1902-ben Párisba megy, hol iparművészeti dolgok tervezésével és mintázásával foglalkozik és sikerrel vesz részt pályázatokon Budapesten, Londonban és Párisban. 1906- 1907;ben, megkapja Budapest főváros Ferenc-József alapítványának iparművészeti díjat és az École des Beaux Arts-ban Thomas tanítványa lesz. Ez időben már mind szorgalmasabban fog­ lalkozik plakett-studiumokkal, 1907-ben a párisi Szalonban tíz plakettet állít ki, majd Budapestre jővén sikerrel vesz részt a Ráth György-plakettpályázaton. Hosszabb olasz- országi tanulmányút után most ismét Budapesten dolgozik. Műveiben, melyek csaknem kivétel nélkül arckép-plakettek, sok az egyéniség és eredetiség. Nem híve a redukciónak; ezt, mint fölösleges gátat a művész és a műélvező közt, mellőzendőnek tartja és csupán csak öntés alá mintáz plaketteket. Őszinteségre, egyszerűségre, zártságra törekszik, de nem híve a plakettlapra összeszorított szobrász-monumentalitásnak; inkább kissé a festőiesség felé hajlik, amelynek túlzásaitól mindazonáltal mentes marad. Szóval Vágó nem riad vissza a legnehezebb problémáktól és még értékes jövőt sejtet előttünk. Csak jó híreket várunk egy jelenleg Münchenben élő fiatal magyar szobrászunkról, Gaál Istvánról (sz. 1883.), kiről már tettünk említést annak kapcsán, hogy a Trefort-érem első pályázatán ő nyerte meg az első díjat. E művén kívül egy Dante-fejét és egy gyer­ mekportréját ismerem. Gaálban sok kvalitás szunnyad, melyek, ha rendszeres munkának szentelheti magát, napvilágra fognak jönni. Fiatal művészeink egyik legszorgalmasabbika Csillag István, ki újabban kizárólag a plakettnek szenteli magát. Csillag 1881-ben született. Budapesten és Németországban, majd itthon folytatott szobrászi tanulmányokat. Plakettjeiben, melyeket 1896 óta készít, igyekszik a tért nagy formákkal lehetőleg teljesen kitölteni. Tóth Béla plakettje kitünően sikerült en-face plakett. Újabb munkái közül Lóczy Lajos karakterisztikus arcképét emeljük ki. Bezárhatjuk a sort Zsákodi Csiszár Jánossal, ki 1883-ban született. Nagy lelkese­ déssel lépett a szobrászi pályára s e szakbeli tanulmányainak befejezése végett sokat idő­ zött külföldön. Igen szorgalmas művész, ki az utóbbi években sikerrel működik a plakett­ művészet terén, amelyen való első kísérletei egészen 1897-ig visszanyúlnak. * Ezekben végeztünk azokkal a fiatal művészeinkkel, kiknek egyrésze hivatásos pla­ kettőr, másik része, ha csak mellékesen is, de mégis munkáinak már egy-egy sorozatával kér helyet a plakettőrök között. Hátra van még, hogy azokról a művészekről szóljunk, kik csak egyszer-másszor foglalkoztak egy-egy plakett vagy érem megmintázásával. Ter­ mészetesen egyáltalában nem tartjuk kizártnak, hogy e művészek is még kedvet kapnak a plakett fokozott műveléséhez. így várhatjuk ezt Bethlen Gyulától, ki már 1904-ben mintázott érmet és Istók Jánostól, kinek 1909-ből ismerjük két igen sikerült érmét. Mellékesen foglalkozott az éremmel Maróti Géza is, kinek szintén vannak sikerült művei. Az ő tanítványa - vájjon a plakettmin­ tázásban is az-e, nem tudom - Göröntsér László, kitől 1909-ből bírunk egy kiválóan sikerült, sok egyéniséget eláruló plakettet. (Isa pur és chomuv vogmuc). Nincs eredetiség híján Mester Jenő; Újházi plakettje azonban nyilván csak egy humorisztikus ötlet meg­ testesítése. Körmöczbányán, mint vésnök működik Hvrtay Lajos, ki - szintúgy, mint kar­ társai - mint érmész, Bécsben nevelkedett; mesterei Tautenhayn és Scharff voltak; tudomásom szerint öt medáliát mintázott. Néhány plakettet s a plakettművészettel rokon művet mintázott Veres Zoltánná sz. Kozma Erzsébet (sz. 1879; a szobrászattal 1893 óta foglalkozik) és egy-két munkát ismerünk Horváth Gézától, Kis Józseftől, Vas Viktortól, Mikola Ferencztől, Gémes Gindert Pétertől, Liipola Irjőtől, ifj. Vastagli Györgytől. Most már inkább irodalmi téren működik Antal Sándor, kinek Michelangelo plakettje ügyes szobrász kezére vall Végül, mint szor­ galmas dilettánst Szödy Szilárdot kell megemlítenünk. Strobl Alajos művei: Hauszmann Alajos, veret. 1905. (Hátlapja Marótitól.) - Ormódi Zsigmond, öntvény. 1908. Zala György művei: A cseklészi jótékonysági ünnepély érme, veret. 1901. (?) - Az Andrássy-szobor leleplezési emlékérmének hátlapja, veret 1906. - Dr. Alapi Henrik anyja, galvanoplasztika. 1907. - Gyenes László, öntvény. 1907. - Kautz Gyula, önt­ vény. 1910. Róna József m űve: Gänsbacher József, öntvény. Szirmai Antal müvei: A következő államoknak a párisi nemzetközi 1900. évi kiál­ lításon való részvétele emlékére készült veretek: Dánia, Spanyolország, Portugália, Luxem­ burg, Görögország, Szerbia, Bulgária, Törökország, Románia, Svédország, Norvégia, Perzsia. - Danilo montenegrói trónörökös házassági érme, veret. 1901. - Lahováry generális romániai külügyminiszter érme, veret. 1907. - Dr. A. Kuyper hollandi miniszterelnök érme, veret. 1904. - Miss Edith Austin érme, veret. 1904. - A nemzetközi tuberkuló­ zis-konferencia Kopenhágában, veret. 1904. - A francia mentők egyesületének érme, veret. 1904. - VII. Edwárd és Viktor Emánuel királyok entrevue-érme, veret. 1904. - Oszkár svéd király jubileumi érme, veret. 1905. - I. Károly román és György görög királyok entrevue-érme, Abbázia. 1905. - E. Mongeot plakettje. 1904. - Nemzetközi koloniális intézet érme, Bruxelles, veret. 1907. - É. Stefanescu jubileumi plakettje, veret. 1904. - A párisi belga kereskedelmi kamara jubileumi érme, veret. 1905. - Concours hippique deSpaa; öt éven keresztül minden alkalommal újabb tervezető veretek. 1905, 1906, 1907, 1908, 1909. - XIII. Alfonso spanyol király látogatása Lissabonban, érem, veret. 1903.- II. Carlos portugál király látogatása Madridban. 1904. - Az osztendei királyi színház ünnepélyes felavatása, érem, veret. 1905. - Viribus Unitis, Ő Felsége 75. születésnapjára készült plakett, veret. 1905. - Gr. Trindafil érme, veret. 1907. - Congrés d’expansion mondiale, veret. 1905. - Az upsalai egyetem jubileumi érme, 1907. - Miklós monte­ negrói herceg megnyitja az első parlamentet Cettinjében, érem, veret. 1905. - Nemzet­ közi antialkoholista kongresszus Stockholmban, érem, veret. 1907. - György görög király látogatása Windsorban az angol udvarnál, plakett. 1906. - Durand k. a., veret. 1905. - Therese Roger k. a., veret. 1903. - A nemzetközi orvoskongresszus érme, Lissabon. 1906. - Az angol és olasz királyok entrevueja Gaetában. 1907. -- I. Károly román király 50 éves katonai jubileumi plakettje, veret. 1907. - Sigmaringen és Sinaia (román királyi kastélyok) érem, veret. 1906. - A nemzetközi interparlamentáris konferencia pla­ kettje, London, veret. 1906. - A következő államok emlékplakettje a hágai béke-konfe­ rencián való részvétel emlékére, veretek. 1907. Németország, Egyesült-Államok, Belgium, Bolivia, Brazilja, Bulgária, Chili, Kina, Kolumbia, Cuba, Dánia, San Domingo, Ecuador, Spanyolország, Franciaország, Anglia, Görögország, Guatemala, Haiti, Itália, Japán, Luxem­ burg, Mexiko, Montenegro, Nicaragua, Norvégia, Panama, Paraguay, Németalföld, Peru, Perzsia, Portugália, Románia, Oroszország, Szalvador, Szerbia, Sziám, Svédország, Svájc, Törökország, Uruguay, Venezuela. - A vidini csata emlékplakettje, veret. - B. de Oliva érme, veret. 1906. -- Madame Renaud érme, veret. - 1906. - M. G. I. Laho­ váry érme, veret. 1906. - Az északi sark kutatóinak kongresszusa Bruxellesben, érem, veret. 1906. - Az aberdeeni egyetem jubileumi plakettje, veret. 1906. - Conférence Internat, contre le Regime des Spiritueux en Afrique á Bruxelles, érem, veret. 1906. - A hágai nemzetközi tuberkulózis-elleni kongresszus érme, veret. 1906. - A római nem­ zetközi földmívelésügyi intézet zárkőünnepély-plakettje, veret. 1907. - A német uralkodók látogatása Ő Felségénél Schönbrunnban, plakett, veret. 1908. - Románia egyesülésének emlékplakettje, veret. 1909. - I. Péter szerb király koronázási plakettje, veret. 1909. - I. Károly román király, mint a német hadsereg tábornagya, plakett. 1909. - A következő államok emlékplakettjei az 1909.-iki orvoskongresszusról, veretek: Franciaország, Szerbia, Bulgária, Anglia, Hollandia, Belgium, Portugália, Japán, Olaszország, Oroszország, Nor­ végia. - A következő államok emlékplakettjei az 1909-ben Párisban az automobil­ közlekedés rendezésére összeült nemzetközi diplomáciai konferencia emlékére: Franciaország, Németország, Anglia, Belgium, Románia, Szerbia, Montenegro, Itália, Svédország, Norvégia, Dánia, Magyarország, Ausztria, Spanyolország, Portugália, Görögország (veretek). - L. Bar- thou plakettje, veret. 1909. - A Spaa városában tartott repülőgépverseny plakettje, veret. 4909. - Miss Lillian Russel plakettje. 1909. - Az orosz cár látogatása Racconigiben, érem, veret. 1909. - Montenegrói herceg 50 éves uralkodói jubileum-érme, veret. 1909. - Montekarlo plakettje, veret. 1910. - A román király mint német dragonyos, plakett. 1909. - Az első luxusvonat Róma és Nizza között, plakett, veret. 1907. - Földinívelési kiállítás Hágában, plakett, veret. 1907. - Entrevue az olasz és sziámi király között Messinában, plakett, veret. 1907. -- Sleeping Sickness Conference London, érem, veret. 1907. - A nemzetközi szállodás-kongresszus Rómában, érem, veret. 1907 (2 nagyság). - I. Károly román király látogatása Péterváron, plakett 1908. - Anglia és Portugália keres­ kedelmi szerződése, plakett. 1908. - A hármas szövetség 25 éves jubileumi plakettje, veret. 1908. - A bolgár király 20 éves jubileumi plakettje, veret, 1908. - Hasden román költő plakettje. 1908. - A VI. nemzetközi tuberkulózis-elleni kongresszus plakettje, Bécs, veret. 1908. - Az osztrák-magyar hajóraj látogatása Barcellonában, érem. 1908. - Nemzetközi útkongresszus plakettje, Páris, veret. 1908. - A római nemzetközi földmívelés- ügyi intézet felavatása, plakett, veret. 1908. - Cannes város érme, veret. 1908. - Chula- longkorn sziámi király jubileumi plakettje, veret. 1909. - Carmen Sylva román királyné plakettje. - Take Jonescu román demokrata pártvezér érme, veret. 1909. - Spaa város ünnepélyeinek érme, veret. 1908. - Ugyanaz más kompozícióban. - A művész arcképe két nagyságban, veret. 1901. - Ch. W. Bulpett érme, veret. 1902. - P. Delyami érme, veret. 1902. - Madame Jeanne Müller portrait-érme, veret. 1992. - Le Chevallier Colo- nell d’Ersel kettős profil-plakettje két nagyságban. 1902. - Madamoiselle Jeanne d’Ersel érme, veret. 1902. - M. et Madame d’Ersel kettős profil-plakettje, veret. 1902. - M. C. Alessandrescu plakettje, veret. 1908. - D. Ollanescu plakettje, veret. 1901. - Ugyan­ annak ezüstlakodalmi plakettje. -- M. et Madame Olannescu, veret. 1902. - G. Marquet érme, veret. 1901. - Schönberger M. jubileumi plakettje, veret. 1902. - IX. Christian dán király jubiláris érme, veret két nagyságban. 1902. - Ugyanaz, jubiláris plakett. 1903. - XIII. Alfonso spanyol király koronázási plakettje, veret. 1902. - Ugyanaz, érem, veret. 1902. - Mademoiselle Jeanne Dupont érme négy nagyságban, veret. 1902. - Munir pasa török nagykövet érme, veret. 1903. - Görög királyi katonai érem, veret. 1905. - Berta Fischer plakettje, veret. 1906. - E. Allard érme, plakett. 1910. - Lipót hohenzollerni herceg plakettje, veret. 1910. Weinberger Antal müvei: Schiller Frigyes, pályadíj-nyertes érem, veret. 1905. - Ferdinand von Saaz, veret. 1906. - Gráczi jubileumi kiállítási érem, vérér. 1908. - Kremsi jubileumi kiállítási érem, veret. 1908. - Bécsi dohánykiállítási érem, veret. 1908. - Radeczky tábornagy, veret. 1908. - Schwind, Führich és Steinle festők, öntvény. 1908. - Petőfi Sándor, veret. 1908. - Téli sport, vert plakett. 1908. - Téli sport, vert érem. 1908. - Szent Hubert, veret. 1908. (Két nagyság.) - Keringő, veret. 1908. - Madonna, veret. 1908. -- Szent Antal, veret. 1908. - Szent Teréz, veret. 1908. Szent Ferenc, veret. 1908. 1- Krisztus, veret. 1908. - I. Ferenc József, veret. - Úszó­ sport-érem, veret. - Engl S., veret. - Orth Th., veret. - Automobil-sport, veret. - Ausztria, veret. - Eskü, öntvény. - Kempf von Hartenkampf, veret. 1909. - Blasel K. bécsi komikus jubileumi érme, veret. 1909. - Troppaui kiállítási érem, veret. 1909. - Amster B., veret. 1909. - Lueger K., veret 1909. - Minerva, veret 1909. - Hock- Ofner, veret. 1909. - Emlékérem az aradi Kossuth Lajos-szobor leleplezésére. 1909. - Don Quichotte, veret. 1909. - Prosit, veret. 1910. - Linzer Handwerker-Ausstellung, veret. - Voisthaler Hütte, veret. - A művész szülei. - Á Liszt-család, galvano. - Károly Ferenc József, veret. 1909. Szentgyörgyi István művei: Hecht Adolfné, öntvény. 1905. - Pinkert Zsigmond, öntvény. 1905. - Hlotha István, öntvény. 1906. - Férfi-arckép, öntvény. 1906. - Férfi-arckép, öntvény. 1906. - Siegel Kurt, öntvény, 1906. - Női arckép, öntvény. 1907. - Orsó Irén, öntvény. 1907. - Kaufmann Istvánné, öntvény. 1907. - Szentgyörgyi Ignácné, öntvény, 1908. - Női arckép, öntvény. 1908. - Női arckép, öntvény. 1908.- Siegel kisasszony, öntvény. 1908. - Férfi-arckép, öntvény 1908. Moiret Ödön művei: Madame A. Bruyére, öntvény, 1904. - M. N. Guggenheim, öntvény. 1904. - A rézkígyó, vázlat. 1905. - Doctrina Omnia Natura Vincit. Pályaterv. 1905. Az Academie des Beaux pályázatán második díj (deuxiéme prix avec grand distinction) nyertese. - Barca Sándorné, öntvény. 1906. - Zene, vázlat. 1906. - Iparművészet, öntvény. 1907. - Beteg leány, öntvény. 1907. - Moiret Irma, öntvény. 1908. - Moiret F. Ödönné, öntvény. 1908. - Nyugalom, öntvény. 1908. - Özv. Barca A.-né, öntvény. 1909. - Barca Gyuláné, öntvény. 1909. - Foot-ball, vázlat. 1909. - Jó szelek, vázlat. 1909. - Lovasnő, vázlat. 1909. - A tavasznak, vázlat. 1909. - Elesett hős, vázlat 1909. -• Női arckép, öntvény. 1909. Ś- A művész nejének arcképe, öntvény. 1909. - Léda, öntvény. 1910. - Szent György, öntvény. Vágó Dezső müvei (öntvények): Morfin Amadé. 1907. - Zádor István. 1907. •- A művész arcképe. 1907. - Popovitsné. 1907. - .Freund Miksáné. 1907. - A művész nejének arcképe. (Két minta.) 1907. - Herzfeld Frigyes. 1907. - Herzfeld Frigyesné. 1907. - Geiger Jenő és neje. 1908. - Keler Ferencné. 1909. - Fodor Janka. 1909. - Dr. Bánóczy József. 1909. - Alexander Bernát dr. 1910. - A művész nejének arcképe. 1910. - Március. 1910. - Klasszikus tanulmány. 1910. Gaál István művei: Pályaterv az iparművészeti társulat Trefort-plakett pályázatára, 1904. - Pályaterv a m. kir. kereskedelemügyi miniszter iparművészeti érempályázatára. - Carolus Herramhof, öntvény. 1906. - Anyám, öntvény. 1906. - Havas Miksa, öntvény. 1906. - Nemes József, öntvény. 1906. - Húgom, öntvény. 1907, - Forró Erzsiké és Magda, öntvény. 1908. - Liszt, öntvény. 1909. - Zene, öntvény. 1909. - Munka, öntvény. -- 1909. Kurth Nyl, öntvény. 1909. - Seibold Max, öntvény. 1909. - Dela- grange hegedűművész, öntvény. 1909. - Kislány-arckép, öntvény. - Dante, öntvény. 1909. Csillag István művei: Kaszás Ernő, öntvény. 1906. - Mátyás király, öntvény. 1906. - Dante, öntvény. 1906..- Férfi-tanulmány (Kőhalmi József), öntvény. 1906. - Baby, öntvény. 1906. - Fejér József, öntvény. 1906. - Lenni vagy nem lenni, öntvény. 1906. - Gráber Lajos, öntvény. 1907. - Ábray L.-né és leánya, öntvény. 1907. - Róna Ilona, öntvény. 1907. - Anyám arcképe, öntvény. 1907. - Tóth Béla, veret. 1907. - Szőllősy Aladár, öntvény. 1908. - Roboz Benő építész, öntvény. 1908. - Katiczás Ilonka, öntvény, 1908. - Dr. Princz Gyula, öntvény. 1908. - Feri, Olga, Alice, öntvény. 1908. - Lukács l.-né, öntvény. 1908. - Hesz József, öntvény. 1908. - Radnai Béla, öntvény. 1908. - Dr. Strelinger S. orvos és neje, öntvény. 1908. - Eljegyzési plakett: dr. P. Gy. és menyasszonya, öntvény. 1908. - Hármas plakett (K. L.-né két fiával), öntvény. 1908. - Kramer A. képmása, öntvény. 1908. - Vámos I. és neje, öntvény. 1909. - Keszthelyi Ernő és neje, öntvény. 1909. - Sz. L. és neje, öntvény. 1909. - Lord Mimi és Jancsi, öntvény. 1909. - Dr. Lóczy Lajos, egyetemi tanár, veret. 1909. - Er. Goldzieher Vilmos, egyetemi tanár, veret. 1909. - Guttmann Géza, öntvény. 1909. - Ezüstlakodalmi plakett: dr. Erdélyi és neje, öntvény. 1909. - Ferry F. és neje, öntvény. 1909. - Süss Nándor, öntvény. 1909, - Beregi Oszkár, öntvény. 1909. - Walles Magda és Lili, öntvény. 1910. -Ś M. Rózsi, öntvény. 1910. -- Balla Juliska. 1910 Zsákodi Csiszér János művei: Jakab Gizella, öntvény. 1897. - Szabó Gáspárné, gipsz. 1898. - Özv. Fodor Demetemé. 1900. - Juon Sucins Ferjata úr és neje, öntvény. 1900. - Dr. Oculu Suciusné, öntvény. 1900. - Dr. Weisz Emil leánya, gipsz. 1900. - Bognár Józsefné, gipsz. 1902. - Ravvay X. úr, öntvény. 1902. - Kőröss Andrásné, öntvény. 1902. - Veres Jánosné, gipsz. 1902. - Özv. Császár Kálmánná, gipsz. 1902. - Dr. Gálffy Béla, bronz. 1903. - Késess X. úr, gipsz. 1903. - Berkes Valér, bronz. 1903. - Duhony Irén, galvanoplasztika. 1903. - Nagy Vilma, gipsz. 1904. - Kiss Károly, bronz. 1904. - Dr. Láng Ferenc, bronz. 1904 - Höltser bácsi, gipsz. 1905.- Dr. Alfred Dugearec, veret. 1905. - Taumatte Janette, öntvény. 1905. - Beguaures George, öntvény. 1905. - Valenti Viktor, gipsz. 1906. - Charles Ducc, öntvény. 1906. - Perrí Luca, gipsz. 1906. - Guhraner Ottóné, gipsz. 1907. - Weszelovszky Vilmosné, gipsz. 1907. - Ebersz Károly, gipsz. 1908. - Zichy Mihály, emlékplakett, gipsz. .1908. - Lippich Elek, öntvény. 1909. - Malonyay Dezső, öntvény, 1909. - Weszelovszky Vilmos, öntvény. 1909. - Gobbi Henrik, öntvény. 1909. Bethlen Gyula művei: A magyar izraelita kézmű- és földművelési egyesület érme. 1904. - Női fej, öntvény. Istók János müvei: Antal Gábor, veret. 1909. - A temesvári élelmezési, háztartási és konyhaművészeti kiállítás érme, veret. 1909. - Corinthián vándordíj. 1910- Maróti Géza művei: A Műegyetemi Athletikai és Football-klub plakettje, veret. - A Hauszmann Alajos-érem hátlapja, veret. Göröntsér László müve: Isa pur és chomuv vogmuc, veret. 1909. Mester Jenő művei: L. J. arcképe, öntvény. 1905. - Újházi Ede, veret. 1908. - Liszt Ferenc, veret. 1908. Hurtay Lajos művei: Reitzner Miksa, öntvény. - Odescalchi Arthur hg., öntvény. - Munkácsy Mihály, öntvény. (Két minta.) - Starna Sándor, öntvény. Veres Zoltánná művei: 1899- 1901. gipszek: Ferencz József unitárius püspök. - János Zsigmond - Kriza János. - Körmöczy János. - Bölöni Farkas Sándor. - Dávid Ferenc. - Dániel Elek. - Finály Henrik, veret. 1908. - Bláthy Ottó Titus, márvány. 1909. - Khuen grófné, szül. Eltz Johanna grófnő, gipsz. 1909. Horváth Géza művei: Lascar-érem, veret. 1908. - Markovits Iván, veret. 1908. - Netzhammer Reinhold, veret. 1910. Kis József műve: Férfifej, öntvény. 1908. Vas Viktor művei: Gyermektanulmányfej, öntvény. 1909. - Arckép, öntvény. 1909. Mikola Ferenc müve: Erzsébet királyné. 1909. Gémes Gindert Péter műve: Női arckép, 1908. Liipola ír jő műve: Maywald József dr., veret. 19J0. Ifj. Vastagh György müvei: A budapesti nemzetközi orvoskongresszus jelvénye, veret. 1909. - Az erdélyi múzeumegylet plakettje, veret. 1909. Antal Sándor műve: Michelangelo, öntvény. Sződy Szilárd művei: Darwin, öntvény. 1909. - Női arckép. 1909