TÖRTÉNET
 
HÍREK ÉS
ESEMÉNYEK
 
ÉRMEK ÉS
PLAKETTEK
 
ALKOTÓK
 
KAPCSOLAT
 

 

 

 

PARTNER LAPOK

Gyűjtőkboltja.hu

NumizPortál




KEDVELT OLDALAK

Éremművészet.lap.hu

MNT - Magyar Numizmatikai
Társulat

MÉE - Magyar Éremgyűjtők Egyesülete

 

 

Szemelvények az Egyesület történetéből

 

Az Éremkedvelők Egyesülete megalakulásáról

A magyar plakett- és éremművészet föllendítésére a művészek és műbarátok egy csoportja életrevaló akciót indított meg. "Éremkedvelők Egyesülete" címmel egyletet alapítanak, amely a maga tagjai s csakis ezek számára évenként egy-egy plakettet vagy művészi érmet készíttet egy az egyesület által kijelölt művészszel.

Az előttünk fekvő alapszabály-tervezet szerint a tagok lehetnek alapítók 1000 korona lefizetésével, vagy pártolók évi 50 koronával, vagy rendes tagok évi 12 koronával. A két utóbbi kategóriánál a tagok három évre kötik le magukat.

Az egyesület legfeljebb 150 tagot számlálhat, az egyes plakettek és érmek tehát csupán ily számban készülhetnek, miáltal azok ritkaság-becse is fokozódik. E kötelezettséggel szemben az alapító-tagok élethossziglan, a pártolók pedig tagságuk tartama alatt évenként egy-egy ezüstérmet vagy plakettet kapnak, a rendes tagok ugyanezt bronzban.

A terv egészséges, kivitele aligha ütközik különösebb nehézségbe. Hatása pedig bizonyára felette kedvezni fog frissen föllendült plakett-művészetünknek, amely csak azért nem fejlődhetik eléggé, mert közönségünk érthetetlen egykedvűséget tanúsít a művészet e bájos technikájával szemben. Mennyi pénzt költenek nálunk egyletek és társaságok, ünnepi bizottságok és hivatalos fórumok a művészietlen jubiláris emléktárgyakra, díszoklevelekre, kitüntetésekre és jutalmakra, rég unott kelyhek, bijouk stb. formájában versenydíjakra, holott mindezek helyét sokkalta nagyobb benső értékkel a plakettnek és művészi éremnek kellene elfoglalnia. A tervbe vett egyesület talán nemcsak a tagjai számára megrendelt művekkel, hanem példájával is kedvet kelthet közönségünkben e finom technika ápolására.

(Művészet, 1905 / III)

 

Folyó évi május hó folyamán Eremkedvelők Egyesülete néven új egylet alakult Teleki Sándor gróf elnöksége alatt a hazai érem- és plakett-művészet fejlesztésére. A rendes tagok makszimális száma 150. Évi tagdíjuk 12 korona. Az egyesület évenkint egy-egy kizárólag a tagok számára készülő művészi bronz érmet vagy plakettet rendel valamely elsőrendű magyar művésznél és alapszabályai értelmében különböző egyéb módot is fölhasznál célja elérésére. A rendes tagok száma már 3 hét előtt meghaladta a 140-et. Pártoló tagok évi 50 koronát, alapítók egyszerre 1000 koronát fizetnek és ezüst példányt kapnak. Az egyesület titkára dr. Herczfelder Gábor ügyvéd (VI. Ó utca 1.)

(Numizmatikai Közlöny, 1905 / III)

 

Folyóiratunk folyó évi III. füzetében hírt adtunk arról az örvendetes tényről, hogy a művézetek támogatása tekintetében is erősen föllendülő fővárosunkban Éremkedvelők Egyesülete névvel új egyesület alakult, melynek alapszabály szerinti célja a magyar érem- és plakett­művészet fejlesztése. Az egyesületi alapszabályok 2. §. azt mondja, hogy e cél elérésére az egyesület tagjai számára tagilletményül évenkint valamely hazai művész által egyelőre egy érmet vagy plakettet készíttet. Ezenkívül alkalom adtán kiállításokat, felolvasásokat, előadásokat és tudományos kirándulásokat rendez, magánfelek megrendeléseit közvetíti, szakvéleményeket ad s minden egyéb alkalmas eszközzel törekszik kitűzött célja megvalósítására.
Az egyesület folyó év május 30-án tartotta alakuló közgyűlését, melyen nagyszámú előkelő közönség vett részt. A megalakulás után megválasztották a tisztikart és a választmányt.
Elnök lett: gróf Teleki Sándor, alelnök: Beck Ö. Fülöp szobrász, titkár: dr. Herzfelder Gábor ügyvéd, pénztárnok: dr. Neumann Miksa bankigazgató. Választmányi tagok: Basch Gyula, dr. Baumgarten Nándor, Csányi Károly, Gohl Ödön, Hültl Dezső, Kilényi Hugó, Löwenstein Arnold, Schönherr Gyula, dr. Pákozdy Károly, Sziklai Jenő és Telcs Ede.
Az egyesület csak 150 rendes és 150 pártoló tagot vesz föl, azonkívül vannak még alapító és tiszteletbeli tagok. Rendes tagok - 3 évi kötelezettséggel - évi 12 korona tagdíjat, pártolók - szintén 3 évi kötelezettséggel - évi 50 korona tagdíjat fizetnek. Alapítók, kik egyszer s mindenkorra 1000 koronát fizetnek. Tiszteletbeli tagok azok, kiket az egyesület közgyűlése, az egyesület irányában szerzett rendkívüli érdemeik elismeréseképpen ilyenekül megválasztott.
A rendes és a pártoló tagok bronz, az alapítók és tiszteletbeli tagok ezüst példányban kapják az egyesület által kiadott érmet vagy plakettet, ebből pedig csak annyi példány készül, ahány tagja az egyesületnek van. Az egyes példányok folyó számmal lesznek ellátva és forgalom tárgyát nem képezik.
A rendes tagok száma már teljes. Rendes tagokat az egyesület már nem vehet föl, azonban pártoló tagoknak jelentkezőket még örömmel fogad az egyesület s ezek az egyesület titkáránál, dr. Herzfelder Gábornál, Budapest VI., Ó utca 1. jelentkezhetnek.
Az idei plakett folyó évi november hónapban kerül kiosztásra: tárgya "Petőfi" és hazánk jeles éremvésőjének Beck Ö. Fülöpnek tehetségét és alkotási képességét dicséri.

(Numizmatikai Közlöny, 1905 / IV)

 

Az Éremkedvelők Egyesületének 1905. évi tagilletménye, a Beck Ö. Fülöp által készített Petőfi-plakett, melynek vázlatát Budapest Újabb Emlékérmeinek egyik képtábláján már közöltük, karácsonyra kiosztásra került, az alapszabályok értelmében kizárólag a tagok közt. Összesen 150 bronz és 13 ezüst példány osztatott ki. A plakett a vázlattól abban különbözik, hogy előlapján PETŐFI, hátlapján pedig fönn e feliratot viseli: SZABADSÁG.

(Numizmatikai Közlöny, 1906 / I)

 

Az Éremkedvelők Egyesülete egy Budapesten tartandó éremkiállítás előkészítésével foglalkozik, melyen az érmeket nem numizmatikai vagy történeti, hanem kizárólag művészi szempontból kívánja bemutatni a művelt közönségnek, válogatott és művészi becsű nemzetközi éremsorozatokban. Nálunk az érem mint műtárgy, illetve annak becse, használata, kedvelése még korántsem ment át oly mértékben a művelt közönség köztudatába, mint külföldön, sőt annyira sem, amennyire hazai medaillisztikai művészetünk mai, még mindig a gyors emelkedés stádiumában lévő színvonala megérdemelné. Örvendetes tudomásul vesszük e derék tervet, melynek kivitelével kettős eredményt fog elérni az Éremkedvelők Egyesülete. Míg ugyanis egyrészt a közönség ízlését fejleszti, figyelmét ráirányítja e művészeti ágra és fokozza ennek mélyebb megértését, megtanítja az embereket a szépben való gyönyörködés, a szellemi élvezet egy új ágára, addig másrészt a hazai művészetnek is nagy szolgálatot fog teljesíteni, elősegítvén annak gyorsabb fejlődését, megismertetvén a hazai művészeket a közönséggel, akik a művészet érdekében egymásra vannak utalva és kölcsönös szolgálatot tesznek egymásnak, a kereslettel fokozván a termelést s a derék művek létrehozásával kiérdemelvén a fokozott keresletet és érdeklődést.

(Numizmatikai Közlöny, 1906 / I)

 

Az Éremkedvelők Egyesülete e nyáron megalakult s nyomban feladatai teljesítéséhez fogott. Aránylag rövid idő alatt mintegy másfélszáz tag iratkozott az egyesületbe, akik nemsokára meg fogják kapni az első, Petőfi alakjától díszes plakettet. Felette örvendetes, hogy ez az ideális célú művészeti egyesület létre tudott jönni. Bízunk benne, hogy nemcsak amatőrjeink számát növeli, tudását neveli, hanem egyben biztosítja a nemes plakettművészet fellendülését is. Látva e sikert, szomorúan gondolunk az örök vajúdásra kárhoztatott "Grafikai Egyesület"-re, amely évek óta az alapszabályok tervezésénél tart, meg sem alakult s már is letűnt a színtérről.

(Művészet, 1905 / V)

 

A tavaly megalakult Éremkedvelők Egyesülete tagjainak első évi tagilletményként Beck Ö. Fülöp jeles művészünknek külön e célra készült gyönyörű plakettjét adta, mely egyik oldalán Petőfi mellképét, másik oldalán pedig a Szabadság allegóriáját ábrázolja. Az idei tagilletményül szolgáló érem megmintázásával Telcs Ede szobrászművészt bízták meg.

(Magyar Iparművészet, 1906 / I)

 

Az Éremkedvelők Egyesületének második kiadványa, melyet 1906. évi illetményül kaptak az egyesület tagjai, december 31-én osztatott szét. Teles Edének " Anyaság " című egylapú kerek plakettje ez, melyen egy fiatal anyát látunk (egészen akt) egy kövön ülve amint gyermekét táplálja. A mezőben jobbra a kép előtt, vízszintes sorban e feliratot olvassuk: ANYASÁG alább pedig telcs mesterjegy foglal helyet a mezőben. Hátlapja sima, felülete homályosított.
a) Ezüst, 60 mm
b) Bronz, 60 mm
Az egyesület kiadványait kizárólag a tagok kaphatják, csakis egy-egy számozott példányban. A rendes tagok, kik 12 korona tagdíjat fizetnek, bronzpéldányt, az 50 korona tagdijat fizető pártoló tagok ezüstpéldányt kapnak. A rendes tagok 150-ben megállapított makszimális száma be van töltve, a pártoló tagsági helyek azonban még vannak üresedésben. - Az érmet nem tartottuk szükségesnek esztétikai bonckés alá venni, alkalmilag szívesen adjuk majd a képét is, hadd beszéljen magáért maga az érem!

(Numizmatikai Közlöny, 1907 / I)

 

Az Éremkedvelők Egyesületének plakett-pályázatára beérkezett művekről november 15-én döntött az egyesület biráló-bizottsága, mely Kilényi Hugó miniszteri tanácsos elnöklésével Beck Ö. Fülöp, Telcs Ede, Csányi Károly és Herzfelder Gábor dr. tagokból állott. A pályázatra hét pályamunka érkezett be. A bizottság első díjra érdemes pályaművet nem talált és így ezt nem is adta ki. A százötven koronás második díjat a "Panem" jeligéjű plakettervnek ítélték oda, melynek szerzője Bethlen Gyula szobrászművész. Azon kívül a jury Reményi József két pályamunkáját dicséretben részesítette. Egyszersmind bemutatjuk az Éremkedvelők Egyesületének 1906. évi tagilletményét. Az "Anyaság" című érem Telcs Ede szobrászművész jeles alkotása.

(Magyar Iparművészet, 1907 / I)

 

Éremkedvelők Egyesülete címmel két éve működik nálunk egy érdemes társulat. Céljául a plakett- és érem-művészet fejlesztését tűzte ki, olyformán, hogy tagokat gyűjt s a rendelkezésre álló anyagi eszközöket pályázatok kiírására, megrendelésre fordítja. Eddig kiadta Beck Ö. Fülöp "Petőfi" és Telcs Ede "Anyaság" című plakettjét. Hamburgban az idei télen kiállítást rendezett magyar plakettekből, amely kiállítás várakozáson felül járt anyagi és erkölcsi sikerrel. Az Éremkedvelők Egyesületének 150 rendes tagja van. Ezzel a rendes taglétszám teljes. Pártoló tagokat azonban az egyesület szívesen fogad.

(Művészet, 1907 /I)

 

Pályázat - Az Éremkedvelők Egyesülete nyilvános pályázatot hirdet az 1908. évben tagilletmény gyanánt kiosztandó érem vagy plakettre.
A pályázaton csakis magyar állampolgár vehet részt.
Az érem vagy plakett tárgyát a művész szabadon választhatja, tervezhet egy- vagy kétoldalút, akár verés, akár öntés útján előállíthatót.
A bemutatott minta nagysága 25-30 cm legyen; megjelölendő a kivitel mérete és kívánatos, hogy ily nagyságú fényképet mellékeljen a művész.
Pályadíj: 1. A kivitellel való megbízás. 2. Ha a pályabiróság a kivitelre alkalmas művet nem talál, úgy a viszonylag legjobbat 150 K-val jutalmazza. Első esetben a 150 K, mint második kerül kiosztásra, ha a pályabiróság erre érdemes művet talál. 3. Elismerés.
Határidő: 1907. május 1., déli 1 óra. Az egyesület pályabírósága a pályaművek felett 1907. május 20-ig dönt. Pályázni lehet névvel vagy jeligés levéllel.
A pályázaton díjazott pályamunkákat az egyesület jogosult művészeti és szaklapokban közzétenni.
A pályaművek az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban (Budapest, IX. Üllői-út 33-37.) Csányi Károly múzeumi őrnek nyújtandók be, aki a pályázat első díja s a kivitellel való megbízás feltételeiről szívesen ad felvilágosítást.

(Numizmatikai Közlöny, 1907 / II)

 

Ez év május 5-én járt le az egyesület által az 1908. évi tagilletmény gyanánt nyújtandó érem- vagy plakettre hirdetett pályázat. Az egyesület bíráló bizottsága, mely Kilényi Hugó elnöklete alatt Beck Ö. Fülöp, Csányi Károly, Dr. Herzfelder Gábor és Neumann Miksa tagokból állott, május 14-én döntött a díjak odaítélése fölött. A mondott határidőig öt művésztől hét pályamunka érkezett be. A pályabíróság az első díjra - a kivitellel való megbízás - egy munkát sem érdemesített, a második díjjal - 150 korona - Reményi József "Turi leány" című plakettjét jutalmazta.

(Magyar Iparművészet, 1907 / III)

 

Újdonságok - Beck Ödön Fülöp művei: [...] 1907-ben készülőfélben vannak: Mikes Kelemen érme, az Éremkedvelők Egyesülete számára (vert; ezüst és bronz).
[...] Franges az Éremkedvelők Egyesülete számára elkészítette csinos Európa-plakettjét. A rózsafüzérekkel díszített hatalmas bika mellett az ifjú Európa áll és mosolyogva incsel­ kedik vele. 42 mm magas és 70 mm széles négyszögletes egylapú plakett. - Az alapszabályok értelmében csak a tagok számának megfelelő mennyiségű számozott példányok verettek, a pártoló tagok számára ezüstből, a rendes tagok számára pedig bronzból. - A Beck által készített és fönt említett Mikes-éremmel egyidejűleg legközelebb megkapják a tagok példányaikat.

(Numizmatikai Közlöny, 1907 / IV)

 

A Éremkedvelők Egyesületének magyar érem- és plakett-kiállítása a Nemzeti Szalonban
A Nemzeti Szalon vendégszeretete retrospektiv kiállításnak adott teret, amely hivatva legyen a magyar érem- és plakett-művészet múltját és jelenét bemutatni. Ide s tova húsz éve, hogy az 1889-iki párisi éremkiállítás impulzust adott az ottani éremkedvelők egyesületének megalakulására; - Roger Marx könyve volt a mozgató-erő.
Majdnem egy évtized előtt tartottuk meg Bécsben az ottan első nemzetközi éremkiállítást; minálunk pár év óta tünedezik föl az érem és plakett, mind erősebben képviselve a Műcsarnok tárlatain, de speciális éremkiállításnak nálunk ez a legelső.
Jól mondja a kiállítás katalógusának előszavában Elek Artúr, hogy az érem egy intim művészet alkotása, amely előtt nem lehetséges lassú lépésekkel elsétálni; amelyhez le kell hajolni, hogy finomságait meglássuk, hogy alkotójának szándékait megismerjük rajta. Nem kiált az érem és nem állítja meg útjában a látogatót, miként a festmény vagy a szobor. Nem is elegendő az érem megértéséhez az a tudás, amit közönségesen műértésnek: műbarátságnak nevezünk. Elmélyedésre, igen nagyfokú elmélyedésre vagyon szükség, hogy azt a mikrokozmoszt alapjában megismerjük. És nem mindenki, aki hivatottnak érzi magát a festmény vagy szobor megítélésére, hivatott egyszersmind a plakett bírálatára; a plakettére, amely távlattal és háttérrel dolgozik, minőt a szobrászatban nem találunk, csak a festészetben - viszont technikája a szobrászé. A festészet és grafika technikai folyamata elhatárolás által, a szobrászaté és az éremművészeté anyaghozzáadás által alakul. A szobrászat üres térben, mintegy magamagából épít. A festészet már meglevő téren: papíron vagy vásznon dolgozik. Az éremművész maga alkotja előbb a teret, a relief mezőjét.
Minden művészetnek kritériuma a benne rejlő negatívum, amely tagadja, hogy az emberalkotta műdarab az élő természetnek volna része. Ezen negatívum által határolódik el a művészet a természettől és válik sajátos művészetté. A festmény a keret által, a szobor egyszínűsége által emelkedik ki a természetes köznapiságból (bármikor megpróbálhatjuk a különbséget a bekeretelt vagy a keret nélkül való kép művészi hatásai között, s ugyancsak ez a negatív momentum magyarázza meg, hogy miért művészietlen merőben egy Madame Thissand-féle viaszbábú, bármily technikai készültséggel is legyen az megalkotva). Ha az éremművészetnél keressük a művészies negatívumot, megtaláljuk a tudatos reliefben, amidőn az ábrázolt alak nem emelkedik ki túlságosan a művészkéz adta hátteréből, és inkább hat silhuett-ben, mint térben. Midőn a plakettnek ezt a negatívumát megtaláltuk, elérkeztünk Poinscarme elvéhez, aki elsőnek vette észre, hogy a plakettnek nincs szüksége festészeti vagy numizmatikai keretre: innen kezd a plakett mint tulajdonképpen való műtárgy szerepelni. A plakett gondolati tartalmára rátérve, megállapítható, hogy tecknikája révén könnyedébb, mint a szobrászat; és ezért alkalmasabb rövid gondolatok, aperszűk megrögzítésére; de viszont anyaga révén több a majesztás benne, mint a festészetben; azért nem annyira a zsáner, mint inkább az ú.n. örök gondolatok megörökítésére alkalmas. Emlékezés, szeretet, hála, elismerés adták legtöbb esetben az éremművészet témáit. S ezért egy időben úgy képzelték, hogy az érem művészete nem egyéb, mint egy magasabb műfajú Hazafi Veray: minden ünnepségre egy vers, minden jubileumra egy plakett. Persze elsősorban alkalmas a plakett előbb említett tulajdonságainál fogva a kulturális momentumok megrögzítésére, de mint művészetnek, nem lehet kizárólagosan ez a hivatása: l'art pour l'art. A plakett nem reklám, nem díszoklevél és nem valami XIV-ik századi oltárkép, ahol a szentnek szájából lóg ki a bejelentő vagy jel mondatos lap. A fölirat tehát az éremművészetben csak igen mellékes szerepet játszhat, a plakettnek, amennyire lehetséges, maga helyett kell beszélnie. Áll ez azonban a mesterjegyre is: nagy idők művészei vagy szimbolikus jegyet használtak, vagy teljesen feltűnés nélkül illesztették be kezdőbetűiket a rajzba, vagy pedig egyáltalán nem használtak jegyet. Semmi esetre sem lehet az öklömnyi mesterjegy artisztikus része a plakettnek. Fiat applicatio!
Az első magyar éremkiállítás a Nemzeti Szalon egyik emeleti termében igen előnyösen prezentálódik. Szó sincs róla, az érmek kiállítása rendkívül sok kívánnivalót hagy hátra. Teljesen lehetetlen például, kivált esti világítás mellett a fekvő tárlókban levő érmeket kellőleg szemügyre venni; a már oly gyakran ominózussá vált tárló fölé hajlás elveszi a világítást, - a tárló üvegje pedig fényt ver vissza; az álló üvegszekrények meg árnyékba vetik a kiállított darabokat. Ahhoz azonban még igen szegények vagyunk, hogy a berlini éremfölállítási módszert bevezethessük, amely az érmeket, elő- és hátlapjukkal, állva mutatja be.
A kiállítás katalógusa, az előbb említett Elek Artúr előszavával, rendkívül ügyes munka, históriai és áttekinthető rendbe szedi a magyar éremművészeket, amennyire azok anyaga, a rendelkezésre álló igen rövid idő alatt egybegyüjthető volt. De egy hibája van: nem felel meg a felállítás sorrendjének, úgy hogy a katalógusnak megfelelő kiállítási számokat néha percek hosszáig kell keresni. (Szárnovszky munkáinak számozása hibás; *85 = 84, *86 = 85, *87 = 86 és *87 nincs, ahol a csillaggal jelölt szám a katalógus számozását jelenti.) Ez azonban csupán technikai hiba, amellyel szemben a katalógusnak kiváló előnye, hogy igen olcsó áron egész kis tanulmányt juttat a közönség kezébe. Ajánlatos lett volna azonban, épp ezen szempontból minden művész művei elé, rövid életrajzot adni.
A következőkben követem a katalógus sorrendjét. Megnyitja a sort Stuckhart (Ferenc, amit a katalógus nem említ) a XIX. században Nagyszombatban élt művész. Igen reprezentábilis darabja a II. József-érem, amely Herzfelder Gábor dr. tulajdonát alkotja, az Éremkedvelők Egyesületének agilis titkáráét, akinek a működése jórészben létrehozta ezt a kiállítást.
A katalógus második művésze Wurschbauer Károly, akinek csak egy érmét bírta megszerezni a kiállításra a rendezőség. Kiállított naptár-érme révén bizony nem igen lehetne művészetéről ítéletet mondani. A Nemzeti Múzeum nagyobbszámú érmét bírja, amelyek merev klasszicista-empire-stílusban készülvék.
Ferenczy István szobrász három számmal van képviselve. Meller Simonnak, tavaly megjelent nagy könyve közismertté tette Ferenczy művészetét. Mindenesetre legelőkelőbb medaillisztikai műve a béke allegóriája, amely, ha szabad e szóval élnem, az empire stílus barokkjában van tartva: csupa embléma, csupa szimbólum. Sajátosan hat a Hunyady János és László dubble érme; nehéz ezekbe a klasszikus Solon és Cicero fejekbe magyar hősöket beleképzelnünk. Canova és Thorwaldsen voltak mesterei!
Gazdag, húsz számból álló sorozattal van Böhm József Dániel képviselve, Scharff-nak, a bécsi medailleur-iskola fejének a mestere; a nagy ízlésű műgyűjtő. A kiállított sorozatból azonban sajnosan nélkülözzük a művész nejének arcképét; ezen érem hátlapján oltárt állít a nőnek, az anyának, aki gyermekét táplálja; egyik legmélyebb gondolati tartalmú érme a művésznek, aki mint annyi más hazánkfia külföldre, Bécsbe került, és ott igen nagy kitüntetések közepette működött. Ő volt az utolsó igazgatója az Erzverschneideschule oder Possierverschneid- und Gravierakademie-nak.
Fia, a Londonba elszakadt József Edgár, szobrászművész volt. Egy érme van kiállítva, a Francis Drake-nek ajánlott Albert Edwárd velszi herceg érme, amelynek kivitele azonban nem Böhmtől, hanem A . Morgantól származik.
A három Wiener testvér munkái következnek, akik közül az 1899-ben elhunyt Jakab volt a legkiválóbb. 1840-től haláláig a brüsszeli pénzverde vésnöke volt. Legkiválóbb alkotása az európai hires építmények látóképeivel való medálljának 50-re tervezett sorozata, amelyből azonban csak 41 készült el. Ezek közül a jelen kiállítás vezetősége 38 darabot gyűjtött egybe, jórészük Hültl Dezső dr. tulajdonát alkotja. Bámulatos a technikai készültsége, amellyel a belső perspektívát, - mélyítéssel is - egyesíteni tudja a legminuciózusabb és végtelenül aprólékos kivitellel; a templomok szobrai nagyitó üvegnyi pontossággal rajzolvák.
Fivére, Lipót, egész más modorban, merev empire-ban dolgozik, fényes lakkal. A harmadik testvér, Károly, két darabbal van a kiállításon képviselve. Ezek közül a Wagner Richárd emlékérme roppant jellegzetes darab; és ha az első Wienernél a nagy minuciozitást, a másodiknál erős stílérzéket állapítottunk meg, az utoljára említett Wagner-érem zsenialitásra enged következtetni.
Sorrendben Fruman A. következik, akiről az egyetlen Bezerédj-portrén kívül még mai napig se tudunk egyebet. Hálás munka volna valamely numizmatikai vagy éremkedvelők társulati tag részéről, ha e látszólag igen jó portréista kiléte után kutatna. A kiállított darab 1835-re van datálva.
Karl H. úgy látszik, csak a históriai hűség kedvéért került a magyar éremművészek kiállításába. Ez a szegényes pályafutású ember nem volt magyar; 1843-44-ben volt Körmöczbányán vésnök; itt a büntetőtörvénynyel került kollizióba, később aztán egy másik hazai pénzverdében nyert alkalmazást. Kiállított két érméből igen karakteres, erős vonásokat olvastam le.
Klein Ármintól, az 1879-ből datált I. Ferenc József mellkép gipsze van kiállítva, a királynő mellképét Schwartz István bécsi medaljör mintázta. Utóbbi egy Andrássy-éremmel szerepel.
Gerl Károly, a nemrég elhunyt jeles éremvésőnek munkáival más helyen foglalkozunk, amidőn a jelen tárlattal egyidejűleg megnyílt Gerl-kiállításról szólunk.
Rendkívül artisztikus, olyan prerafaelita firenzei hangulatot keltenek bennünk a sajnos korán elvesztett Szárnovszky Ferenc munkái; legismertebb közülök az Iparművészeti Múzeum állami nagy aranyérme: ennek hátlaptervezetei közül a tervezetben maradt szimbolikus ábrázolás szerintem jobban sikerült, mint a kivitelre elfogadott lap, amely perspektívában adja a Lechner-féle palotát (bombay-i pályaudvart).
Körmöczbányai verdénknek legelső művésze, Reisner József (a katalógusban csak Reisner I.) munkái következnek, 3 számmal. A körmöczi Nándor-altárló (1841-99) áttörésének emlékére készült plakettnek csupán előlapja való Reisnertől; hátlapját annyi éven való munkatársa, Gerl Károly készítette. 90 a) szám alatt, úgylátszik utólag, helyezték el Reisner legújabb művét, Reitzner Miksa jubileumi plakettjét. (A katalógusba már nem kerülhetett be.)
Róna József egy arcképe után Lóránfi Antal munkái sorolódnak, a 80-as évek felületes, könnyed stíljéből a modernbe való átmenetet képviselvén, amely utóbbiba azonban nem tud beleilleszkedni. Előbbi irányát három viaszmintán látjuk legjobban, közülök az 1884-ről keltezett Lotz emlékérem finom árnyékolásával tűnik ki. Hilibi Haller József arcképe igen merev, szinte vizitkártyaszerű benyomást tesz.
Telcs Ede 22 darabbal jelent meg, a Jehudo Eppstein-bronztól kezdve, amely ifjúkori művében is már teljesen érett művésznek ismerjük meg, egészen az Anyaságig. Majd minden darabjában új meg új oldaláról mutatkozik. Ha a Karap Ferenc arcképben a portrétistát kell dicsérnünk, Louisa Germain-jében a jóságos humor, némi biedermayer alaptónussal aranyozza be az öregasszony kedves arcát. Giacomo Puccini arcképe művészi trükknek készült: egy negyedóra alatt mintázta meg ezt az erősmetszésű olasz fejet. Popper Dávid arcképe a kiállítás egyik legjobb darabja. Meleg tónusa az ábrázolt művész hangszerének, a cellónak hangjára emlékeztet; és ez a kvalitása elfeledteti a balkéz elrajzolt voltát. "Anyasága" nem legsikerültebb műve Telcsnek; és mégis, mint a kor dokumentuma, jelentős szerepe van ennek a Zola-szerű anyának, kivált szembe helyezve p. o. a fent említett Böhm József Dániel "Anyaságával". Ott végtelen szeretető romanticizmus, itt szinte drasztikusan csúf realizmus; bár ma már idejét múlta, a körülbelül tíz év előtt való időknek jellegzetes leszűrődése ez a plakett.
Az éremkiállítás legnagyobb sorozatát: 61 darabot, Beck Ödön Fülöp állította ki; az egyetlen szisztematikus gyűjtemény, amelyből a művésznek majdnem egész medailisztikai pályafutását áttekinthetjük. Beck művészete e folyóirat hasábjain már több ízben volt méltatva, azért ezúttal elegendőnek véljük az egyes standard work-ok kiemelését. A millenniumi koronás pénzéremben túlnyomó a grafikai rész;

Kovács József dr. érme egyik első portré munkája. Jeles darabja a "Duna" bronz aktja. Művészetének újabb etapját jelzi az 1901-iki Korányi emlékérem. "És megyünk az életen keresztül" valamely Todtentanz-nak bronzba való átvitele és ereje az ellentétben van, amely az élet (meleg, szinte puha hús) és a halál (a csontváz) között fönnáll. This is the struggle for life! Általánosan ismert műve az Éremkedvelők Egyesületének 1905. évi tagilletményét alkotott Petőfi-plakettje. Ennek hátlapja ment minden banalitástól, de viszont talán veszedelmesen közeledik a másik véglethez, az álpátoszhoz: végtelen nehéz feladat az apokalipszist 7 x 5 cm közé szorítani. Petőfi feje ellenben legjobb amit eddig ismerünk. Legújabb műve az Éremkedvelők Egyesülete részére készült Mikes-plakett, amelynek artisztikus hatását azonban a kiállított gipsz után még nehéz megítélni. Beck újabb plakettjein különben többször mintáz egy koszorú-fonadékot, amelyre nézve talán szabad azt a megjegyzést kockáztatnunk, hogy ez a lapidáris fonadék igen jól illik p. o. Rintel - Maróti arkitektonikus ornamentikájába, kőben, pasztózusan igen jól hat, de egy kis plakettben az a széles sáv némileg diszharmonikus benyomást tesz.
Franges Róbert horvátországi medaljör sajnos csak egy művével, az "Európa a bikával"-plakett által van képviselve, amely munkája az Éremkedvelők ez idei tagilletménye volt. Frangest sokoldalúnak mondják; bizonyos, hogy "Európája", dacára némi apróbb elrajzolásnak (a bika nyaka) erős klasszikai érzékre mutat, amellett a nőnek a rabló bikához való hozzásimulása igen találó női lélektani analizisről tesz tanúságot; az egész olyan diadalmas, szerelemtől részeg renesszánsz gemma benyomását hagyja hátra. Az Éremkedvelőknek ügyességére vall, hogy ezt a művészt számunkra megnyerték.
A fiatalok legtörzsökösebb tehetsége, aki rövid öt esztendő alatt a legnagyobbak közé küzdötte fel magát, Berán Lajos. A Trefort-emlékplakett, Páros arckép, Aranylakodalmi emlékplakett, Semmelweiss-plakett, amellyel külföldön is jó hírt-nevet szerzett magának, majd az Országos Vas- és Fémipari Kiállítás plakettje, mind egy-egy hatalmas lépcsőfok fölfelé.

Beránnál úgy igazában eszembe ötlik Max Klingernek egy mondása: A műremek csak akkor lehet befejezett, ha azon anyaggal és teknikával teremtették, amely alapgondolatának kimerítő kifejezését teszi lehetővé. Itt van például Női arcképe, amely a modelláló pálcának végtelen lágy kezelésére mutat; - és ezzel szemben a vasipari kiállítás plakettje, acélosan kemény kontúrjaival, valamilyen fönségesen merev erő vibrál rajta át.
Damkó József egyéb apróságok között egy szt. László-érem pályatervet állított ki: az egyik lónak skurzban való rajza igen ügyes.
Vágó Dezső, aki külföldön tanult, portrégipszeket mutat be, amelyeken a kívülről importált elán jeleit látjuk, bár még nem teljes kifejlődésben. Hihetőleg jó portréistát nyerünk Vágóban.
Juhász Gyula három darabot hoz. Szilágyi Dezső arcképe mint portré igen jó; hibája azonban, hogy a büszte majdnem kibukik a mezőből (feljebb utaltam a művészies negatívum követelményeire); - a húsipari kiállítás plakettje örvendetes jele a minden téren erőre kapó művészi törekvéseknek. Ugyanez áll Murányi Gyula sütőipari kiállítási plakettjére; mindkettő dicséri a fáradhatatlan Gelléri Mórnak, az Országos Iparegyesület igazgatójának művészies tendenciáját. Murányinak azonkívül és a többi között egy igen jó Zichy Mihály plakettje is van. Reményi József Telcs mellett dolgozik és így szemmel láthatólag jó iskolában van; négy portrét állít ki. Ihletés órában készült Tóth Béla emlék­ plakettje, Csillag Istvánnak a műve.

Igen jól fejezi ki ennek a feltűnés nélkül való kis embernek egyéniségét, aki annyi szellem és tudás ura volt: az utolsó polihisztor. Bethlen Gyula egy női fejjel szerepel és úgy látszik, hogy inkább szobrász, mint medaljör.
A kiállítás 28 művésznek 221 darabját hozza. Elismeri a katalógus is a kiállításnak nem teljes voltát. És kiemeli különösen az úttörők között való hiányokat, amely hiányosságokat az első kísérlet rovására írja. Elismerjük, mily mérhetetlen és a távolabb álló előtt szinte felfoghatatlan nehézséggel jár egy retroszpektiv kiállítás egybegyűjtése: és éppen e szempontból elismeréssel kell lennünk a kiállítás rendezői iránt. Hiányoznak azonban az újabbak közül néhányan, akiknek műveit könnyű lett volna megkapni; egy-két név, amely hirtelenében eszembe ötlik: Fuchs Emil, Guttmann Jakab, Szirmay Tony. Remélhető azonban, hogy egy elkövetkező kiállítás (mert a jelen kiállítás sikere involválja e kiállítások ismétlésének kötelezettségét) hosszabb előmunkálatok, jobb fölállítás dolgában felül fogja múlni az ezideit. És még valami. A rendkívül diszkrét rendezés előnyére írandó, hogy az árak nincsenek a hazai szokáshoz híven, - eléggé ízléstelen szokás - rikító fehér cédulákon a kiállítási darabok mellé aplikálva: hanem a terem kijáratánál egy külön kis táblázatban olvashatják az érdeklődők az árakat. Ha ugyan nem megy el a kedvük tőle. Sajátságos, hogy az elismert, a nagy művészek sokkal kisebb árakkal szerepelnek, mint az újak, a fiatalok. Vagy a túlságos önbizalom, vagy - az üzlet pangásának a jele ez. Kisebb árakat, uraim!
[...]
Kapcsolódó irodalom:
Csányi Károly - A magyar érem- és plakett-kiállítás lajstroma. Az Éremkedvelők Egyesületének a Nemzeti Szalon tárlatával kapcsolatos érem- és plakett-kiállításának lajstroma, 16 képpel.
Ára: 10 fillér

(Numizmatikai Közlöny, 1908 / I)

 

Az Éremkedvelők Egyesülete a múlt év végén Hamburgban, Münchenben és Drezdában rendezett kiállítást a magyar éremművészet munkáiból. Tagsági illetményül 1907-re Franges Róbert egy plakettjét és Beck Ö. Fülöp érmét adta. Franges plakettjének címe: Európa enyeleg a bikával. Beck Ö. Fülöp érme: Mikes Kelemen-emlékeim.

December 8-án a Nemzeti Szalon téli tárlatával kapcsolatosan az Egyesület érem- és plakett-kiállítást rendezett. A kiállítás a magyar érem és plakett művészi fejlődését tünteti fel, kezdve Ferenczytől és Böhm-től egész a mai napokig.

(Művészet, 1908 / I)

 

Hazánkban az éremművészet szép virágzásnak indult. Telcs és Beck nevét bizonyára mindenki ismeri széles e hazában, aki az éremművészet iránt igazán érdeklődik. Mellettük újabban egy ifjabb gárda nő fel, kik művészi tudással párosult igyekezettel törtetnek előre.

A modern magyar éremművészet tanulmányozására az első kedvező alkalmat az "Éremkedvelők Egyesülete" tavalyi nagysikerű kiállítása szolgáltatta. Itt láthattuk először nagyobb csoportban a modern magyar éremművészet legjelesebb alkotásait. A ma már elismert mesterek művei mellett ott voltak az úttörők alkotásai is. Stuckhart, Wurschbauer , Klein, Karl, Schwartz, a Belgiumba szakadt három Wiener testvér, Ferenczy István és Böhm József Dániel művei még a múlt művészetének termékei. Loránfi Antal érmei a modern irányba való átmenetet képviselik. A tragikus véget ért Szárnovszky Ferenc már a modern irány képviselője. Az Iparművészeti Múzeum állami nagy aranyérme e művész legjelesebb alkotása.

Beck Ö. Fülöp neve a milleniumi koronaérem által lesz először ismeretessé. Jó ideig egymaga képviseli a magyar éremművészetet. Legelső alkotásain még a francia plakettek hatása észlelhető, később azonban fokozatosan fejlődve egyéni alkotásokat hoz létre. Az említett kiállításon 61 műve volt látható és e gazdag sorozat sem tartalmazta összes munkáját. Telcs Ede és Maróti Géza,, bár inkább nagyobb szobrászati alkotásokkal foglalkoznak, szintén szép számú és jeles érem- és plakett-alkotással gazdagították művészetünket.

A fiatalok közül erős tehetség Berán Lajos, ki máris több alkotással adta tanújelét rátermettségének. Ezek közt legnépszerűbb az Iparművészeti Társulat Trefort-plakettje. Bődy Kálmán, Csillag István, Juhász Gyula, Murányi Gyula, Reményi József, Vágó Dezső az éremművészet legifjabb katonái, de máris mindannyian beigazolták rátermettségüket.

A múlt évi első magyar érem- és plakettkiállítás és néhány külföldi kiállítás sikere eléggé igazolta, hogy e téren nincs okunk szégyenkezni.

Az éremművészet iránti érdeklődés egyre fokozódik és immár szélesebb körben terjed, és kell is hogy minden művelt ember lelkében e kis alkotások, éppen intim hatásuknál fogva, szeretetet ébresszenek.

(Magyar Iparművészet, 1908 / IV)

 

Újdonságok - Reményi József műve: Az Éremkedvelők Egyesületének 1908. évi tagilletménye. Kétoldalú négyszögletes vert plakett. Av.: Templomba menő kalotaszegi leányok. Rev.: Kalotaszegi tányérospolc. Felirat. - Ezüst és bronz példányok.

(Numizmatikai Közlöny, 1908 / IV)

 

Pályázat - Az "Éremkedvelők Egyesülete" nyilvános pályázatot hirdet az 1909. évben tagilletmény gyanánt kiosztásra kerülő érem- vagy plakettre.
Pályázhat bármely magyar honosságú művész akár egy, akár több pályatervvel is.
Az érem vagy plakett tárgyát a művész szabadon választhatja. A művész akár verés, akár öntés útján előállítható művet tervezhet.
A bemutatott minta nagysága 25-30 cm legyen. Meghatározandó a kivitel mérete. Kivánatos, hogy a művész mintájának fényképét oly nagyságban bemutassa, a mily nagyságban a kivitelt tervezi.
Az érem vagy plakett lehet egy- vagy kétoldalú.
Pályadíj: I. a kivitellel való megbízás. II. Ha az Egyesület pályabirósága a kivitelre alkalmas művet nem talál, a relativ legjobbnak ítélt munka 200 korona díjazásban részesül. Első esetben a 200 korona mint II. díj kerül kiosztásra, ha erre a pályabiróság érdemes művet talál.
A pályázati határidő: 1908 október 15. A pályaművek az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban Csányi Károly igazgató-őrhöz adandók be október 15. déli 12 óráig; a pályaművek lehetnek névvel ellátottak vagy jeligések. A borítékba zárt jeligés levél a művész nevét és pontos címét tartalmazza.
A pályázaton már sokszorosított művek nem vehetnek részt.
A díjazott pályamunkákat az Egyesület művészeti lapokban közölheti.
A kivitelre kerülő mű az Egyesület kizárólagos tulajdonát képezi.
A bírálóbizottság tagjai Kilényi Hugó elnöklete alatt: Beck Ö. Fülöp, Csányi Károly, Herzfelder Gábor és Telcs Ede.

(Numizmatikai Közlöny, 1908 / IV)

 

Az Éremkedvelők Egyesülete a múlt 1908. évben is igen szép eredményeket ért el. Alapszabályszerű feladatához képest a hazai érem és plakettművészet fejlesztése érdekében kifejtett tevékenységéről a következőkben számol be:
Kiosztotta az egyesület tagjai között az 1908. évi tagilletményt: a "Kalotaszeg" című plakettet, Reményi József művét.
Ebben az évben rendezte az egyesület az első magyar érem- és plakett-kiállítást. Ez a kiállítás gazdag anyagával meglepetésszerűen hatott nemcsak a művészet iránt érdeklődő nagyközönségre, hanem különösen nagy örömet okozott az érem- és plakettművészet igaz barátainak.
Megszerezte az egyesület Telcs Ede "Popper Dávid", Beck Ö. Fülöp "Mikes Kelemen" és Juhász Gyula "Szilágyi Dezső" című plakettjeit és ezeket az előjegyzések számához képest mérsékelt áron bocsátotta közre tagjai között.
Pályázatot hirdetett az 1909. évi tagilletményt képező plakettekre és a pályázat eredményeképpen a pályamunkákat bíráló-bizottság határozata szerint Damkó József 200 korona, Berán Lajos 100 korona pályadíjban és Reményi József 100 korona jutalomban részesült.
Az egyesület ezzel tevékenységének 4-ik évét fejezte be. Az elért igen szép erkölcsi és anyagi sikerek gróf Teleki Sándor, az egyesület nagyérdemű elnökének, valamint lelkes és ügybuzgó választmányának és tisztikarának vállvetett munkájában gyökereznek. Nagyban növeli a jövőre nézve ezen országos érdekű munkájukhoz való kedvet azon örvendetes körülmény, hogy hovatovább sikerül az egyesületnek a fiatal kezdő művészek anyagi támogatása és hogy ezen évben is igazán ritka becsű példányokkal gyarapíthatta aránylag rövid fennállása alatt tagjainak immár igen szép és értékes gyűjteményét.
Az 1909. évi program is sok szép műtárgyat ígér az egyesületi tagoknak.
Örvendetes hírül fog szolgálni, hogy készülőben van egy a modern magyar érem- és plakettművészetről írt monográfia, melyet az egyesület tagjainak kedvezményes áron fog juttatni.

(Művészet, 1909 / I)

 

Újdonságok - Az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület elkészíttette alapítójának, az országgyűlési gyorsiroda másodfőnökének, Markovits Ivánnak arcképes plakettjét, Horváth Géza szobrászművésszel. Egy bronzveretű példány ára 12 korona, az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület s az Éremkedvelők Egyesülete tagjai kedvezményképen 10 koronáért kaphatnak egy-egy példányt. Öt példány árának együttes és előrevaló beküldése esetén is 10 korona egy példány ára. Az előfizetési pénzek az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület pénztárosának, Bajúsz Károly úrnak (Budapest, IV., Állami Számszék) küldendők be. - A tiszta jövedelem a Markovits-szoborra fog fordíttatni.

A négyszögletes, egyoldalú plaketten Markovits Iván jobb felé fordult mellképe látható, lenn: MARKOVITS, a mezőben fönn jobbra, egymás alá írt betűkkel 0. M. GY. E. A plakett 70 mm magas és 54 mm széles. Bronz.

(Numizmatikai Közlöny, 1909 / II)

 

Az Éremkedvelők Egyesülete a minap tartotta az Iparművészeti Múzeumban tagjai élénk érdeklődésével negyedik rendes közgyűlését. Teleki Sándor gróf elnöki megnyitó beszédében az egyesület úttörő működésére, s a hazai érem- és plakettművészet ápolásában és fejlesztésében elért eddigi eredményekre utalt. Az évi jelentés szerint az egyesület által a múlt évben a Nemzeti Szalonban rendezett első magyar érem- és plakettkiállítás fényes erkölcsi sikerrel zárult, a tagok múlt évi illetményét: Reményi József szobrászművész "Kalotaszeg" -plakettjét pedig osztatlan elismerés fogadta. A pénztárosi jelentésből kitűnik, hogy az egyesület vagyona a rendelkezésre álló anyagi eszközök szerénysége dacára ez idő szerint 6000 korona. A felmentés megadása és a választmány kiegészítése után Teleki Sándor gróf bejelentette, hogy Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyesületnek művészi és kulturális hivatására való tekintettel évi 1000 korona államsegélyt biztosított. A választmány múlt évi határozatához képest az egyesületi tagok folyó évi illetménye Kőrösi Csoma Sándor emlékének szentelt művészi alkotású érem lesz. Ezen felül az egyesület támogatásával jelenik meg ez év folyamán jeles írónk, Lyka Károly tollából a modern érem- és plakettművészet monográfiája, mely értékes tanulmányt az egyesület tagjai kedvezményes árban fogják megszerezhetni. A közgyűlés a folyó évi munkaprogrammra vonatkozó előterjesztéseket tudomásul vevén, elnökének, a választmánynak és a tisztikarnak céltudatos működéséért elismerést és köszönetet szavazott.

(Numizmatikai Közlöny, 1909 / III)

 

Az Éremkedvelők Egyesülete a minap tartotta az Iparművészeti Múzeumban tagjai élénk érdeklődésével negyedik rendes közgyűlését. Teleki Sándor gróf elnöki megnyitó beszédében az egyesület úttörő működésére s a hazai érem- és plakettművészet ápolásában és fejlesztésében elért eddigi eredményekre utalt.

Az évi jelentés szerint az egyesület által a múlt évben a Nemzeti Szalonban rendezett első magyar érem és plakett kiállítás fényes erkölcsi sikerrel zárult, a tagok múlt évi illetményét Reményi József szobrászművész "Kalotaszeg" plakettjét pedig osztatlan elismerés fogadta.

A pénztárosi jelentésből kitűnőleg az egyesület vagyona a rendelkezésre álló anyagi eszközök szerénysége dacára ez idő szerint 6000 korona. A felmentés megadása és a választmány kiegészítése után Teleki Sándor gróf bejelentette, hogy Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyesületnek művészi és kulturális hivatására való tekintettel évi 1000 korona államsegélyt biztosított.

A választmány múlt évi határozatához képest az egyesületi tagok folyó évi illetménye Kőrösi Csoma Sándor emlékének szentelt művészi alkotású érem leend.

Ezen felül az egyesület támogatásával jelenik meg ez év folyamán jeles írónk, Lyka Károly tollából a modern érem és plakett művészet monográfiája, mely értékes tanulmányt az egyesület tagjai kedvezményes áron szerezhetik meg. Lyka Károly: Az érem- és plakettművészet stílusa

A közgyűlés a folyó évi munkaprogramra vonatkozó előterjesztéseket tudomásul vévén, elnökének, a választmánynak és a tisztikarnak céltudatos működéséért elismerést és köszönetet szavazott.

(Magyar Iparművészet, 1909 / V)

 

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1909-1910. évi téli tárlatán számos új alkotással vettek részt érem- és plakettkészítő művészeink. Murányi Gyula báró Fejérváry Géza nagy (120-110 mm) bronzplakettjét állította ki, melynek kisebbített (60x55 mm) vert ezüst és bronz példányai a Magyar Numizmatikai Társulat állandó éremkiállításán is megszerezetők.

Ugyancsak Zsákodi Csiszér János Gobbi Henrik nagy bronzplakettjét, Beck Ö. Fülöp Ilosvay Lajos arcképes plakettjét, Matlekovics Sándor nagy plakettjét és Murányi Gyula Vámbéry Ármin arcképes plakettjét állította ki.

A legutóbbi hetekben megjelentek még a következő érmek és plakettek: Kőrösi Csorna Sándor arcképes ezüst- és bronzérmei, - Berán Lajos műve - (az Éremkedvelők Egyesületének 1909. évi tagsági illetménye), Szoldatics Ferenc arcképes plakettje és a Budapesti Leány Egyesület érme: Telcs Ede művei. "Isa pur és chomuv wogmuc" plakett Göröncsértől, Goldzieher Vilmos arcképes érme Csillag Istvántól, Zichy Nándor gróf arany, ezüst és bronz arcképes plakettjei, melyeket a Szent István Társulat veretett elnökének 80-ik születésnapjára. Darwin Károly arcképes plakettje, melyet Sződy Szilárd magyar művész készített a Királyi Magyar Termézettudományi társulat által 1909 deczember 2-án a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében tartott évszázados Darwin-emlékünnep alkalmából.

Zala György Kautz Gyula arcképes plakettjét készítette el Kautz 80-ik születésnapjára, kétféle nagyságban.

A 430x297 mm-es nagy öntött plakett 60 koronáért, a kisebb 90 mm-es vert plakett 10 koronáért rendelhető meg Fellner Frigyes dr. útján (Budapest, V., Erzsébet-tér 9. sz.)

(Numizmatikai Közlöny, 1910 / I)

 

Pályázati hirdetmény. Az "Éremkedvelők Egyesülete" alábbi feltételekkel nyilvános pályázatot hirdet egy oly éremre vagy plakettre, mely az egyesület által 1910. évre kiosztandó tagilletmény céljainak megfelel.
A pályázatban való részvétel a magyar állampolgársághoz van kötve. Az érem vagy plakett egy- vagy kétoldalú lehet, s tárgyát az alkotó művész szabadon választhatja. A tervezetnek gipsz- vagy agyagmintája, mely legalább is részben kidolgozandó, hogy a művész technikai készültsége megállapítható legyen, jeligés levél kíséretében legkésőbben 1910. évi február hó 10. napjának déli 12 órájáig Csányi Károly tanár úrhoz, az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum igazgató őréhez (IX, Üllői út 33-37.) nyújtandó be.
A választmány a következő pályadíjak odaítélése tekintetében 1910 március 1. napjáig fog határozni:
I. díj: külön kötendő szerződés alapján kivitel, s ennek folyományaképen a tagilletmény céljaira rendelkezésre álló 1800 koronának azon része, mely az elkészítési sokszorosítási és szétküldési költségek levonása után fennmarad. II. díj: 400 korona. III. díj: 200 korona.
A díjak csak feltétlen művészi értékkel bíró pályamunkáknak adatnak ki, a választmány jogában áll tehát a pályázat meddő volta esetén a díjak odaítélését mellőzni, avagy csupán a második vagy harmadik díjat kiadni.
Budapest, 1909 december 24.
Éremkedvelők Egyesülete

(Numizmatikai Közlöny, 1910 / I)

 

Dr. Siklóssy László: A modem magyar éremművészet és művelői (1817-1910)
III. A modem magyar plakett megalapítása
[...] Reményi arcképekkel ért el szép sikereket, 1909-ben pedig ő készítette az Éremedvelők Egyesülete "Kalotaszeg"-plakettjét. E nehéz témának, melyet a festőiség és folklore szemüvegén át szoktunk nézni, szobrászi megoldása meglepetést keltett; a plakett monumentálisán s amellett magyarosan hat.

(Numizmatikai Közlöny, 1910 / II)

 

Irodalom - Lyka Károly: Az érem- és plakettművészet stílusa (Budapest, 1910., 16°, 64 lap, számos képpel. Az Éremkedvelők Egyesületének kiadása). Az Éremkedvelők Egyesülete e füzettel, mely Lykának a Művészetben is megjelent közleményét foglalja magában, nyitja meg kiadványainak sorát. Előzőleg, ugyancsak ez évben az Éremkedvelők Egyesülete dr. Siklóssy Lászlónak A modern magyar éremművészet és művelői című, a Numizmatikai Közlöny folyó évi 2-ik füzetében megjelent munkájának különlenyomatát osztotta ki tagjai közt. Örvendetes dolog, hogy a magyar medaillisztikai irodalom rövid egymásutánban két nagyobb terjedelmű dolgozattal gyarapodott és hogy ez a két mű szélesebb körben terjed el az amatőrök és az érdeklődő nagyközönség körében. De míg Siklóssy kizárólag a magyar medaillisztikát tárgyalta történeti fejlődésében és becses anyaggyűjtő munkát végzett egyes művészeink műveinek lajstromos összeállításával, addig Lyka kizárólag művészi szempontokból indul ki és nemzetközi alapon indulva tárja a nagyközönség elé a medaillisztikai kincseket számos, noha nagyrészt máshonnan is ismert kép kíséretében. E füzet, tudomásom szerint könyvárúsok útján is megrendelhető és nagyon jutányos áránál fogva is alkalmas arra, hogy a közönség széles rétegeiben élessze a medáliák iránti érdeklődést.

(Numizmatikai Közlöny, 1910 / III-IV)

 

Az Éremkedvelők Egyesülete ezennel felhívja hazánk összes érem- és plakett-művészeit oly érem vagy plakett mintájának bemutatására, mely alkalmas volna arra, hogy az egyesület 1911. évi tagilletményeként a tagok között szétosztassék.
Az egyesület a beérkezett minták közül, ha arra alkalmasat talál, a legjobbat 1000 koronáért megvásárolja a művésztől.
A minták legkésőbben 1911 február elsejéig mutatandók be az Iparművészeti Múzeumban (Budapest, VIII., Üllői-út 33-37.) Csányi Károly múzeumi igazgató-őr úrnál.
Figyelembe veendők még a következő feltételek:
A mintának gypszben leöntöttnek, teljesen késznek és azonnali reductióra alkalmas nagyságban és állapotban kell lennie.
A minta lehet egy vagy kétoldalú és a tervező művésznek tekintettel kell lennie arra, hogy a sokszorosítás veretés által történik.
Ha az egyesület választmánya a beérkezett munkák közül vételre alkalmasat talál, illetve az alkalmasat fent megjelölt 1000 koronányi vételárért megveszi, úgy azzal megszerezte a minta kizárólagos tulajdonjogát és a kizárólagos sokszorosítási jogot is.
Csak oly munka mutatható be, melyről eddig semmiféle lenyomat nem készült, így ki van zárva minden oly minta, mely akár kiállítva volt, akár bármily kivitelben közre adatott.
Minden beérkező pályamunka lezárt jeligés levéllel együtt adandó át, mely a művész nevét tartalmazza.
Az Éremkedvelők Egyesületének választmánya szabadon ítélkezik a beérkezett munkák fölött.
Ítéletét legkésőbben 1911. márczius hó 1-ig fogja meghozni. Vétel esetén az illető művészszel szerződés köttetik, melynek mintája Csányi Károly múzeumi igazgató-őr úrnál (Budapest, Üllői-út 33-37.) betekinthető, aki különben is minden irányban felvilágosítással szívesen szolgál.

(Múzeumi és könyvtári értesítő, 1910 / 4)

 

Az Éremkedvelők Egyesülete márciusban tartotta meg a Ráth György-múzeumban ez évi közgyűlését. Teleki Sándor gróf elnök üdvözölte a megjelenteket, rövid pár szóval az egyesület múltját vázolta. Dr. Herzfelder Gábor titkár előadta, hogy úgy, mint az előző években, az idén is a rendes tagsági érmen kívül az egyesület több úgynevezett külön plakettet hozott forgalomba, illetve adott ki, így a Payer László-plakettet, Telcs Ede művét és a Léda a hattyúval, egyoldalú plakettet, Moiret Ödön művét. Bejelentette, hogy a vallás és közoktatásügyi minisztérium az elmúlt esztendőben is 1000 korona segélyben részesítette az egyesületet és hogy az egyesület tagjainak dr. Siklósy László értekezését a modern magyar éremművészekről és Lyka Károly munkáját az érem- és plakettművészet stílusáról, ingyen osztotta ki. Pénztárnok, dr. Neumann Miksa, az egyesület vagyoni helyzetéről számolt be. A választmányi tagok közül kisorsolt Gohl Ödön, Hatvani Károly báró, Teleki Sándor gróf, Telcs Ede és Szilday Jenő választmányi tagok a közgyűlés által egyhangúlag újra megválasztattak. Miután az elnök a tisztikar nevében a közgyűlés bizalmát megköszönte és a közgyűlést bezárta, felkérte dr. Csermely Sándor az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum segédőrét, hogy előadását a Ráth György-múzeumban elhelyezett emlékérmekről megtartsa.

Az előadó pár szóval általánosságban ismertette néhai Ráth György emlékéremgyüjteményét, mely a kiváló gyűjtő nevét viselő múzeum egyik legérdekesebb emlékcsoportja és talán még ma sem olyan általánosan ismeretes, mint megérdemelné. A gyűjtemény mintegy 100 válogatott darabból áll, melyek kevés kivétellel a renesszánsz-korból származnak és olasz és német eredetűek.

Azután csoportonként bemutatta a gyűjtemény legérdekesebb darabjait. A XV. század olasz mestereit Pisanello és Sperandio egy-egy jeles alkotása képviseli, a XVI. századból való Leone Leoninak, ki korának talán legelső mestere volt, Andrea Doriát ábrázoló emlékérme, továbbá ugyanettől a mestertől I. Ferdinánd császár kitűnő arcképe; az ő stílusával rokonságot tüntet fel - és talán jeles antwerpeni tanítványától, Jonghelincktől való -Granvella kardinális medáliája.

A német érmek közül bemutatta az előadó Hans Dauchernek, Hans Swarznak, Ludvig Krugnak, továbbá Péter Flötnernek és iskolájának egypár jeles alkotását, végül a XVII. század művészi ízlésének illusztrálására a francia Dupré és a nürnbergi Joh. B. Braun egy-egy emlékérmét. Az előadásért, melyet a közönség élénk érdeklődéssel kísért, elnök, Teleki Sándor gróf, őszinte köszönetet mondott az előadónak.

(Művészet, 1911 / IV)

 

Az Éremkedvelők Egyesülete ezennel felhívja hazánk összes érem és plakett művészeit oly érem vagy plakett mintájának bemutatására, mely alkalmas volna arra, hogy az egyesület 1912. évi tagilletményeként a tagok között szétosztassák.
Az egyesület a beérkezett minták közül, ha arra alkalmasat talál, a legjobbat 1000 koronáért megvásárolja a művésztől.
A minták legkésőbben 1911 december elsejéig mutatandók be az Iparművészeti Múzeumban (Budapest, VIII., Üllői út 33-37.) Csányi Károly múzeumi igazgatóőr úrnál.
Figyelembe veendők még a következő feltételek:
A mintának gipszben leöntöttnek, teljesen késznek és azonnali redukcióra alkalmas nagyságban és állapotban kell lennie.
A minta lehet egy vagy kétoldalú és a tervező művésznek tekintettel kell lennie arra, hogy a sokszorosítás veretés által történik.
Ha az egyesület választmánya a beérkezett munkák közül vételre alkalmasat talál, illetve az alkalmasat fent megjelölt 1000 koronányi vételárért megveszi, úgy azzal megszerezte a minta kizárólagos tulajdonjogát és a kizárólagos sokszorosítási jogot is.
Csak oly munka mutatható be, melyről eddig semmiféle lenyomat nem készült, így ki van zárva minden oly minta, mely akár kiállítva volt, akár bármily kivitelben közre adatott.
Minden beérkező pályamunka lezárt jeligés levéllel együtt adandó át, mely a művész nevét tartalmazza.
Az Éremkedvelők Egyesületének választmánya szabadon ítélkezik a beérkezett munkák fölött, ítéletét legkésőbben 1912. január hó 1-éig fogja meghozni.
Vétel esetén az illető művésszel szerződés köttetik, melynek mintája Csányi Károly múzeumi igazgatóőr úrnál (Budapest, IX., Üllői út 33-37.) betekinthető, aki különben is minden irányban felvilágosítással szívesen szolgál.

(Magyar Iparművészet, 1911/VI)

 

Az Éremkedvelők Egyesülete folyó évi április hó 27-én délután 6 órakor tartotta meg Teleki Sándor gróf elnöklésével az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban ez évi rendes közgyűlését. Titkár az egyesület múlt évi működéséről beszámolva jelentette, hogy az Éremkedvelők Egyesülete 1911. évben két érmet osztott ki tagilletményül tagjai között. Az 1912. évben Moiret Ödön és Juhász Gyula szobrászművészek 1 - 1 érmét fogja kiadni és a folyó évre a rendes tagilletményt képező éremre pályázatot hirdetett, mely pályázat folyó évi május hó 10-én jár le.

(Magyar Iparművészet, 1912 / IV)

 

1913 január 30-án jár le a következő pályázat:
Az Éremkedvelők Egyesületének választmánya elhatározta, hogy a hírlapok útján felszólítja a plakettművészettel foglalkozó szobrászokat, hogy olyan kész plakett-mintáikat, melyek tagsági éremre alkalmasak, s melyek sem sokszorosítva, sem kiállítva nem voltak, Csányi Károly iparművészeti múzeumi igazgató-őr úrnál (Budapest, IX., Üllői-út 33-37) 1913. évi január hó 30-ig mutassák be.
Ha a bemutatott minták közül a választmány a sokszorosításra alkalmasat talál, ezt az egyesület az illető művésszel történendő megegyezés alapján meg fogja szerezni.
A mintáknak teljesen kidolgozott művészi alkotásoknak kell lenniök.

(Művészet, 1913 / I)

 

A magyar éremművészet fejlődésének egyik nagy hátránya, hogy művészeink, amikor modelljeiket elkészítették, a redukciós eljárás és sokszorosítás céljaira a magyar fővárosban megfelelően berendezett műintézetet nem találnak és vagy a körmöczbányai pénzverdével kénytelenek hosszadalmas tárgyalásokat folytatni, vagy - ami a leggyakoribb - Bécsre vannak utalva, ahol nemcsak hajdan, de ma is a legtöbb magyar érem és plakett készül.

Az Iparművészeti Társulat régebben sokszor panaszolta ezt és sürgető feliratokkal kérte a kormányt, hogy a közgazdaságilag is nagyfontosságú kérdést akként oldja meg, hogy vagy az állami pénzverőt helyezze fel a fővárosba, vagy legalább annak egy fiókintézményét létesítse itt.

Most az Éremkedvelők Egyesülete indított ilyen irányú mozgalmat és csatlakozásra kérte fel a mi Társulatunkat is, amit a választmány természetesen megígért.

Itt említjük meg, hogy az Éremkedvelők Egyesülete újabban tagjainak a számát szaporítani készül és a tagsági díj emelésével kapcsolatban az eddiginél valamivel több műbarát számára akarja hozzáférhetővé tenni a korlátolt számban forgalomba került plakett-tagjutalékot.

Örömmel üdvözöljük az Egyesületet a művészet népszerűsítésének ezen az útján, melyet hihetőleg egyéb, a magyar művészi termelés javát célzó cselekedetek is nyomon fognak követni.

(Magyar Iparművészet, 1918 / I-III)

 

Az Éremkedvelők Egyesülete is erősen megérezte a forradalmi évek nehéz válságait. Az 1919-es és 1920-as évekre, melyekben tagdíjakat nem szedtek, természetesen az illetményt sem tudják tagjaiknak megadni s így ez a két nehéz esztendő úgyszólván elveszett a magyar kisplasztika ez ágának fejlődésére nézve. Annál jelentősebbnek Ígérkezik e részben ez a mostani s a jövő esztendő. Az új életre támadt egyesület már megbízást is adott Beck Ö. Fülöpnek, hogy az 1921. évi tagsági díjat készítse el. Az új plakett ezúttal "a magyar nemzetnek jövőjében való bizalmát" fogja kifejezni és semmi kétség, hogy a kiváló szobrásznak ez a munkája is meg fog felelni a várakozásoknak. Az egyesület egyébként a most következő évben az Iparművészeti Múzeummal kapcsolatban kiállításra is készül, melyen a magyar érem és plakett egész mai művészetét be akarják mutatni.

(Magyar Iparművészet, 1922 / I)

 

Ipolyi Arnold püspök (1823. október 18. - 1886. december 2.), a kiváló műbarát és történetíró születése századik évfordulójának megünneplésére készülnek a hazai tudományos és művészeti társulatok és intézmények.

A dr. Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének elnöklésével megtartott értekezlet megállapította az ünneplés programmját. Eszerint az Akadémia ünnepi ülésen fogja méltatni Ipolyi munkásságát és érdemeit, úgyszintén a Szent István-Társulat is külön díszülést hív egybe, melyet a tudós püspök emlékének szentel, az 0rszágos Magyar Iparművészeti Társulat igazgatósága pedig azzal a tervvel foglalkozik, hogy a Képzőművészeti Társulattal karöltve, 1923. év őszén egyházművészeti kiállítást rendezzen a városligeti Műcsarnokban.

Ezeken kívül az ünneplést előkészítő bizottság felkéri a hercegprímást, hogy az ünnepélyek idejére tegye könnyen hozzáférhetővé az esztergomi Ipolyi Múzeumot és felkéri még az Éremkedvelők Egyesületét, hogy készíttessen és hozzon forgalomba egy Ipolyi-plakettet.

(Magyar Iparművészet, 1923 / I)

 

Az Éremkedvelők Egyesülete március 15-től április végéig művészi értékű érmekből és plakettekből nagyszabású kiállítást rendez az Iparművészeti Múzeum nagy csarnokában.

A kiállítás anyaga felöleli az antik görög és római, a reneszánsz- és barokk-kor legszebb érmeit és plakettjeit. A XIX. század enemű alkotásain kívül bemutatja a ma élő, legkiválóbb magyar plakettművészek legszebb munkáit is. Ötvenkét kiállító, mintegy 6000 érmet és plakettet engedett át az Éremkedvelő Egyesület nagyszabású kiállítására. A gazdag anyagot szakszerű katalógus magyarázza.

(Magyar Iparművészet, 1924 / I-II)

 

A Magyarországi érem- és plakettművészet. A Magyar Éremkedvelők Egyesülete a magyar érem és plakett történetéről ötszáztizenhárom szöveg- és hatvan műmellékletoldalon hatalmas terjedelmű folióalakú, németnyelvű, gyönyörű díszmunkát adott ki, mely az összes Magyarországon készült érmeket és plaketteket és magyar művészek külföldön készült enemű műveit is felöleli.
Címe: Medaillen- und Plakettenkunst in Ungarn.

Huszár Lajos - Procopius Béla: Medaillen- und Plakettenkunst in Ungarn Huszár Lajos - Procopius Béla: Medaillen- und Plakettenkunst in Ungarn Huszár Lajos - Procopius Béla: Medaillen- und Plakettenkunst in Ungarn Huszár Lajos - Procopius Béla: Medaillen- und Plakettenkunst in Ungarn

A mű két részre oszlik. A forradalom előtti érmek történetét Huszár Lajos írta meg. (Ez az időszak II. Ulászlóval kezdődik. Művészei évszázadokon át németek, csak a magyar megújhodás korában jelentkeznek magyarok is. Tetőpontján a XVIII. század első felében, a Szent György-érmek korában állott.) Huszár régi érmeink kiváló tudósa, elsőrangó munkát végzett, megállapításai kétségtelen tudományos igazságok. A forradalom utáni érem és plakett történetével Procopius Béla foglalkozik és katalogizálja az akkori összes, ismert magyar érmeket. Még pedig ábécé rendbe szedett művészek szerint, akiknek életrajzát is közli.

Bámulatos szorgalommal végezte munkáját, de értékítéleteivel gyakran ellentmondást ébreszt. (Például kétségtelen, hogy a mai magyar plakett megteremtője és legkíválóbb mestere Beck Ö. Fülöp. Vele szemben Procopius tévesen túlbecsüli Telcs munkásságát, aki inkább mint tanár és nem mint önálló alkotó válik ki.)

Aki gondosan végigszemléli a nemcsak nekünk, hanem épen úgy a külföldnek is szánt munkát, örülni fog annak, hogy Beck Ö. Fülöp, Fémes-Beck Vilmos, Ferenczy Béni, Madarassy Walter, Murányi Gyula, Reményi József, Pátzay Pál érem- és plakettművészetével olyan magaslatra jutottunk, mely európai viszonylatban is a legkiválóbb teljesítmények közé tartozik.

Az Éremkedvelők Egyesületét, de a két szerzőt is a legteljesebb elismerés illeti ezért a nagy fáradsággal, nagy anyagi áldozattal készült kitűnő munkáért, mely olyan szép külső formában jelent meg, hogy a legkülönb hasonló külföldi kiadványokkal is felveszi a versenyt.

(Nyugat 1934 / 12-13. szám)

 

 

 
www.eremkedvelok.hu
Éremkedvelők Egyesülete - ÉKE
Magyar Éremművészeti Egyesület - MÉE
érem - plakett - éremművészet - plakettművészet bemutató oldal - 2011 - 2015